Könyv

Ez a tizenötödik magyarul is megjelent könyve az oroszországi Krasznojarszkban született, de a francia irodalmat képviselő, Goncourt-díjas szerzőnek, így tudható, mit kapunk: kanyargós szöveget, elvágyódást és hatalmas bölcsességeket.

Horváth Florencia költő

A memoár – angol címe Angela’s Ashes – 1996-ban jelent meg először az Egyesült Államokban, és egy évre rá elnyerte az élet­rajzi/önéletrajzi Pulitzer-díjat. (Az eredeti kiadás az alcímében is hangsúlyozza az önéletrajzi műfaji besorolást.)

Márton László drámakötetét olvasva alapélményünk a sötét irónia lehet, amely időnként a groteszk, már-már morbid humor felé billen.

Ki gondolta volna, hogy egy 1970-es születésű temesvári református lelkésznő pályakezdő íróként az elmúlt évek egyik legkísérletezőbb magyar nyelvű prózakötetével rukkol elő? Mátyus Melinda hat, olykor kisregény terjedelmű elbeszélése merészen, nagyon nem konvencionálisan szól Istenről, hitről, testről, nemzetiségi létről.

A tárcanovella-gyűjtemény címe többféle asszociációt felkínál. Rímel rögtön Sartre híres mondatára, amely szerint „A pokol a többi ember”, de arra is utalhat, hogy a beszélő önmagának valamiféle változásáról, fejlődéséről akar hírt adni.

A regény hőse, Simon a háború alatt elveszítette apját, anyját.

A szerző első verseskötete a kis­kamaszokat szólítja meg.

Ez a világhírű, hazájában, Ausztráliában egyenesen a legjelentősebb kortárs íróként számon tartott szerző első magyarul ki­adott regénye.

Képzeljük el, hogy minden úgy van, mint a valóságban, csak épp a visszáján: (rém)álmaink, babonáink és lidérceink életre kelnek, míg egykori polgári életünknek már csak az emléknyomai vesznek körül!