And the winner is: Sátántangó

  • -kg-
  • 2013. május 4.

Könyv


Krasznahorkai László Sátántangóját George Szirtes fordította angolra: a 2012-ben megjelent fordítás elnyerte a legjobb angolra fordított könyv díját, vagyis a Best Translated Book Awardot. A díjat 2008 óta ítéli oda az amerikai Three Percent online egyetemi irodalmi folyóirat mind prózai, mind költészeti kategóriában. Az Amazon.com által (5-5000 dollárral) szponzorált díj az író és a fordító közös elismerése – az elmúlt évek jelöltjei között olyan szerzők találhatók, mint Roberto Bolaño, Krúdy Gyula, Julio Cortázar, Per Petterson, Robert Walser, Bartis Attila, Stefan Zweig, Wolf Haas vagy éppen Kosztolányi Dezső. Az idei jelöltek között Krasznahorkai Sátántangója mellett többek között Herta Müller Lélegzethinta és Urs Widmer Apám könyve című regénye is szerepelt.

 

 

 

Egy Krasznahorkai-sor (a Sátántangó első mondata) Szirtes módra:

„One morning near the end of October not long before the first drops of the mercilessly long autumn rains began to fall on the cracked and saline soil on the western side of the estate (later the stinking yellow sea of mud would render footpaths impassable and put the town too beyond reach) Futaki woke to hear bells.”

„Egy október végi nap reggelén, nem sokkal azelőtt, hogy az irgalmatlanul hosszú őszi esők első cseppjei lehullottak a szikes, repedezett földre a telep nyugati oldalán (hogy aztán a bűzlő sártenger egészen az első fagyokig járhatatlanná tegye a dűlőutakat, s megközelíthetetlenné váljon a város is), Futaki arra ébredt, hogy harangszót hall.”

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.