And the winner is: Sátántangó

  • -kg-
  • 2013. május 4.

Könyv


Krasznahorkai László Sátántangóját George Szirtes fordította angolra: a 2012-ben megjelent fordítás elnyerte a legjobb angolra fordított könyv díját, vagyis a Best Translated Book Awardot. A díjat 2008 óta ítéli oda az amerikai Three Percent online egyetemi irodalmi folyóirat mind prózai, mind költészeti kategóriában. Az Amazon.com által (5-5000 dollárral) szponzorált díj az író és a fordító közös elismerése – az elmúlt évek jelöltjei között olyan szerzők találhatók, mint Roberto Bolaño, Krúdy Gyula, Julio Cortázar, Per Petterson, Robert Walser, Bartis Attila, Stefan Zweig, Wolf Haas vagy éppen Kosztolányi Dezső. Az idei jelöltek között Krasznahorkai Sátántangója mellett többek között Herta Müller Lélegzethinta és Urs Widmer Apám könyve című regénye is szerepelt.

 

 

 

Egy Krasznahorkai-sor (a Sátántangó első mondata) Szirtes módra:

„One morning near the end of October not long before the first drops of the mercilessly long autumn rains began to fall on the cracked and saline soil on the western side of the estate (later the stinking yellow sea of mud would render footpaths impassable and put the town too beyond reach) Futaki woke to hear bells.”

„Egy október végi nap reggelén, nem sokkal azelőtt, hogy az irgalmatlanul hosszú őszi esők első cseppjei lehullottak a szikes, repedezett földre a telep nyugati oldalán (hogy aztán a bűzlő sártenger egészen az első fagyokig járhatatlanná tegye a dűlőutakat, s megközelíthetetlenné váljon a város is), Futaki arra ébredt, hogy harangszót hall.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.