Könyv

Százhuszonkilenc éve és két hónapja nem tudjuk, mi történt Solymosi Eszterrel, a tiszaeszlári kamaszlánnyal. Kövér György vaskos, helyi társadalom- és politikatörténeti, antropológiai kontextust és a nemzetközi kitekintést sem mellőző nagymonográfiájából, A tiszaeszlári drámából sem tudjuk meg ezt. Sok minden mást igen. A könyvet az Osiris adta ki.

Az igen termékeny esztéta tanulmánygyűjteményében önmagát egy helyütt a műtárgypiaci szereplőkkel szemben "jóindulatú szerzőként" aposztrofálja - ez a megértés vagy elfogadás (elfogultság?) pedig abból fakad, hogy korábbi írásai és könyvei leginkább a (magyar) műgyűjtőkre és gyűjteményekre fókuszáltak. Így nem csoda, hogy a kultúra és a magántőke, a közgyűjtemény és a magángyűjtő viszonyrendszerét körbejáró, az utóbbi öt évben publikált tanulmányainak és előadásainak újraszerkesztéséből összeállított, "leegyszerűsítő ítéletek helyett árnyaltan, több szempont felől közelítő" könyve elsősorban helyzetleírásként értelmezhető, amelyben szinte alig találunk a szerző által kárhoztatott jelenséget.

A metróban láttam meg, bőrgatyában olyan volt, mint Ryan Idol vagy Ken Ryker, vagy egy kitömött ágyékú popsztár. Nem tudtam nem továbbgondolni a testét egyre beljebb, beljebb, a bőr alá egészen." Az Anti-Pygmalion első sorai már felvillantják azt a tekintetet, amellyel a kötet beszélője a világot nézi - és mindenhol becserkészendő férfitesteket lát.

A németül először 1995-ben megjelent kötet a legkevésbé szépirodalmi vagy fikciós jellegű W. G. Sebald művei közül.

Az egyszer csipkelődő, másszor maró politikai humor, az ellenzéki vagy éppen kormánypárti szatirizáló kedv már másfél évszázada is virult a hazai sajtóban. S ami különös, a tárcázó és röpiratozó humoristák java részét mindkét oldalon Kákay Aranyosnak hívták.

19 halott, de nem ám elszórtan, a bűnügyi elbeszélés ilyen-olyan setét sikátoraiban, hanem rögtön az első oldalakon, egy kupacban, felaprítva.

A 2008-as válságról szóló könyvek között speciális helyet foglal el az Animal Spirits. George Akerlofnak, a Berkeley Nobel-díjas professzorának és Robert Shillernek, a Yale tanárának kötete nem áll meg a válság sztenderd "neoklasszikus" értelmezésénél.

Maigret felügyelő magyarul eddig még ki nem adott eseteivel kezdte Simenon-sorozatát az Agave Kiadó, de a tervezett megjelenések között szerepelnek a szerző - magyarul ugyancsak kiadatlan - pszichológiai bűnregényei is. Maigret és megalkotójának viselt dolgairól a liége-i egyetem professor emeritusát, Jacques Dubois Simenon-szakértőt kérdeztük.

Krumplibogárirtó, kötél, egy magas híd, egy kád víz és egy villanyborotva - ha nagyon meg szeretnél halni, szinte bármi megteszi.

Slawomir Shuty a "lengyel irodalom fenegyereke": Bomlás című regényének megjelenését hét határra szóló botrány kísérte, majd a szerző különféle irodalmi díjakat nyert vele. Pedig a fordított sorrend lett volna logikus: annak kellett volna botrányt kavarnia, hogy ez a könyv bármilyen díjat elnyerhetett.

A vallástörténész Monaldi és a zenetörténész Sorti 2002-ben kezdte publikálni hétkötetesre tervezett regényfolyamát - különösebb feltűnés nélkül. A kiadóváltás, pontosabban az azután indított marketinghadjárat aztán ismertté tette a szerzőházaspárt.

A szereplők neve már az első oldalaknál felkelti a gyanút: itt valami nem stimmel. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a többszázados irodalmi hagyomány nyomán az identitását kereső pozitív hőst hívnák Bornnak (ami "születettet" jelent angolul), s a megrontására törő démoni alak neve kezdődne W-vel.

1. Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek? (Ford.: Barabás András, Magvető, 2011) - 76 pont 2. Piotr Rawicz: Az ég vére (Ford.: Klimó Ágnes, Gondolat, 2010) -55 pont 3. Sofi Oksanen: Tisztogatás (Ford.: Pap Éva, Scolar, 2010) - 44 pont 4. W. G.