A vajdasági magyar könyvkiadás értéket teremt, de meddig még? A helyi irodalmi közegnek az elvándorláson túl a könyvesboltok hiányával és az EU határát nehezen átlépő terjesztéssel is meg kell küzdenie amellett, hogy a rendszert alapvetően a szerb és a magyar állami támogatás tartja felszínen.
Elsősorban a nőket veszik célba a népszerű meseterapeuta és író legújabb meséi.
„Fölléptél. Ez engem megujit, / Hogy a sorompók közt ketten állunk. / Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen / Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!” Ezzel a szakasszal zárta Egy fiatal íróhoz című 1845-ös versét Petőfi Sándor, s a beazonosítható címzett, Jókai Mór (azaz akkor még Jókay Móric) voltaképpen azóta is ott áll hajdani pápai diáktársa mellett.
A könyv felépítése követi a szerző eddigi könyveinek logikáját. Most két barátnő levelezése adja a történet gerincét, a róluk szóló részekkel váltakozva látjuk az egymásnak szánt soraikat. Egymás tükrei ezek az írások, amikor a „valóság” és a leképzett valóság között támad feszültség.
A Mezei Gábor új kötetében felbukkanó számos emlékezetes paradoxon közül a legelső rögtön a kötet címe. Aki ebből vonzó meghívást hall ki, nem fog csalódni a kötet egészében sem.
Az úgynevezett „irodalmi erőtérépítés” a határon túli magyar nyelvű irodalmi életet és könyvkiadást sem hagyta érintetlenül. A Magyarországról érkező támogatásokkal együtt a politikai megosztottság, az ideológiák menti polarizálódás is megjelent.
A Demeter Szilárd-vezette PIM nyolc új alkotónak ítélte oda az irodalmi életet anno alaposan megosztó ösztöndíjat.
