Könyv

Bordás Máté: Egy völgy elárasztása

  • KáDé
  • 2020. július 18.

Könyv

A borítókép mintha egy légi felvétel volna, kissé eltorzult kontúrokkal, sötétebb és világosabb kék foltokkal. A kép mintha több táj felülnézeti képéből álló kollázs lenne, mely, ha egyetlen táj mégis, akkor épp szétesni készül. Alighanem a címben szereplő völgyet látjuk, vagy annak egyfajta képi értelmezését. Mert nagy kérdés, hogy a huszonöt éves költő debütáló kötetében mi is az a bizonyos völgy, amelyet elárasztani készülnek, és mit is jelent itt az elárasztás. Koncept kötet ez a javából, abszolút szinkronban a magyar és nemzetközi költészeti trendekkel, olyan aktuális vonulatba (is) illeszthetően, mint az úgynevezett autobiografikusság. Azt is mondhatnánk, hogy alanyi lírával van dolgunk. De nem úgy, ahogy arra számítani lehet. Bordás költészetében, mint általában a pályakezdő költőknél, erős az „így jöttem” téma, felbukkan a család, a szocializációs közeg, iskola, város, régió vagy például egy Vitus nevű kutya. „[t]iszta oxigén helyett // a nosztalgia kéjgázát szívom” – mondja, ugyanakkor mindez egy nagyon határozott gépezeten megy keresztül, a kísérletező lírai nyelv valóságos darálóként zúzza be a felsorolt összetevőket. Bordás versépítkezése érezhetően sok inspirációt kapott egyfelől az avantgárd-neoavantgárd hagyományból, másfelől a poszt­avantgárdból is. Eleve szokatlan, hogy egy bemutatkozó kötet többnyire ciklusértékű hosszúversekből álljon össze. Emellett az egész anyag nagyon következetes motivikus hálóval van megerősítve, és versnyelvi szempontból is éretten jelöli ki a saját mozgásterét. Olykor van benne némi önismétlés, monotónia is, és néhol kérdéses, hogy úgymond a jelentésességtől való eltávolodás mennyire termékeny eljárás. Ám összességében ez egy igencsak figyelemre méltó költői ajánlat.

Napkút Kiadó, 2020, 92 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.