Hirtelen ugrunk a második részre, itt az anya egyik barátnője két társával szerencsétlenkedik egy csehországi luxusszállóban. A szöveg itt kezd önreflexívvé válni, a rövid fejezetek végén ilyesmiket olvashatunk: "miközben az élet gyakran elgyötör, a történet lerúgja a cipőt, ha tör". A három vénlány egyre meseszerűbb kalandokba bonyolódik a Davost is felidéző turistaparadicsomban, mi meg rendre magvasnak szánt gondolatokat kapunk a történetről. A harmadik részben teljesen megszűnik a narratív vonal, a regény önmaga értelmezésévé válik. A szereplőként is feltűnő néprajzos lány szerkesztői felkérésre elemzi a Banyatanya első két részének és Baba Jaga - kábé a magyar vasorrú bába megfelelője - mitikus alakjának viszonyát. Szakirodalmi utalásai között biztosan említ létező szerzőket, a nem szláv olvasó azonban nemigen tudhatja, a hivatkozások mekkora része puszta kitaláció. A Baba Jaga-sztori rávetítése a korábban olvasottakra viszont már nyilvánvalóan önkényes, ami az irodalmi szöveg interpretációinak esetlegességére mutathat rá, az én interpretációmban legalábbis.
Dubravka Ugresic érzékletes képeket, helyzeteket alkalmaz az öregedés abszurditásának lefestésére, a koherens elbeszélés hiányát azonban a történetről mint olyanról szóló meglehetősen üres elmélkedéssel igyekszik kiküszöbölni. A szerzőiség és a történet hitelességének megkérdőjelezéséhez előtte is számos alkotó folyamodott, de közben többen olvasható könyveket hoztak létre, ami követendő példa lehetne. (A végén van még egy ötoldalas feminista farok, ami lazán kapcsolódik az addigiakhoz, de kétségtelenül okoz némi izgalmat a könyv letétele előtt.)
Fordította: Radics Viktória. Libri, 2012, 324 oldal, 2990 Ft
