Fantasztikus, lehangoló és mélyen tanulságos – az észlelés sorrendjében alighanem ezeket a benyomásokat lajstromozhatja magában az önmegfigyelésre kiképzett történelemfaló, ha a kezébe kaparintja ezt a fül és a szem számára egyaránt informatív dokumentumkötetet. Nem mindennapi lehetőség ugyanis meghallgatni és betűhív átiratban nyomon követni, amint a szocialista korszak néhány főszereplője, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Aczél György (plusz a mára elhalványult emlékezetű partizán, örök túlélő és emlékíró, Nógrádi Sándor) egymással vitázik: indulatosan és ravaszkodva, a szavakat keresve és hozzá döbbenetesen őszintétlenül. Merthogy őszintétlen volt maga az 1962-es szituáció is, amelyben sor került Rákosi, Gerő (valamint Kovács István) meghallgatására az MSZMP Központi Bizottságának két kijelölt tagja által. Hiszen tisztázó szándék voltaképpen senkit sem motivált, s a hatalom szempontjából érdemben még tétje sem volt e beszélgetéseknek, elvégre ők – a szovjet párt XXII. kongresszusát követő desztalinizációs hullám közepette – mindössze le akarták tudni Rákosiék ügyét: bírósági felelősségre vonás nélkül, a status quót érdemben nem bolygatva, de a két fő moszkovita kirekesztettségét újra kihangsúlyozva.
Ilyesformán aztán a Rákosival lefolytatott krasznodari eszmecsere magától értetődően vált egyszerre frusztrálttá, hevessé és mindvégig ingoványos terepen mozgóvá. A kiküldöttek így például olyan tizenhárom latos álkérdéseket feszegettek, mint hogy lehetett volna-e ellentmondani Sztálinnak, hogy volt-e a szociáldemokrata pártnak forradalmi szárnya, vagy épp hogy elhitte-e Rákosi a Rajk elleni vádakat. (Rákosi álláspontja sorrendben: nem lehetett, nem volt, és elhitte.) A már-már parttalan csapongás közepette pedig ilyen gyöngyszemek bizonyították Rákosi e helyütt is kifejtett tételét („az élet, az élet az nagyon dialektikus”), mint a száműzött vezér és egykori lecsukottja mélyen személyes asszója:
„R: …Megmondom, nézze, [izé] Aczél elvtárs, a pácban én ülök, én vagyok hat éve hát egy sajátságos börtönben.
A: Én öt és felet voltam.
R: Kérem?
A: Én öt és felet voltam.
R: Igen. Hát szóval a különbség az, hogy akkor ez normális volt. Az összes országokban ültek akkor Aczélok. Mer’ az, ami velem történik, az nem normális, és én erre hívom föl a figyelmet…”
Vagy épp ez a pikáns részlet:
„R: …Azonkívül mondok valamit, hát Magyarországon van cenzúra, egyszerűen nem továbbítsák.
A: Nincs cenzúra.
R: Hogy?
A: Cenzúra, nincs.
R: Hát én azt hittem, hogy van.”
Mert bizony a történelem nagyon ravasz, ahogy ezt a Lenint idéző Rákosi is elejti sokszor zavarba ejtően konfúz megszólalásai során, amelyekkel meglepő módon a kihallgatók zavaros közbevetései mondhatni stiláris egységet alkotnak. Mi több, a hallgató-olvasó számára olykor úgy tűnik, mintha szándékosan terelődne mind zagyvább irányba a sértett és fölindult Rákosi meghallgatása: az érzékelhető feszültség mellett ugyanis felsejlik a „beszélj csak!” közönypozíciója is, vagyis annak tudása, hogy Sztálin legjobb magyar tanítványa itt már eleve csak szekundára felelhet. S utóbb ezt bizonyítja a lehallgatott párbeszédek után a kötetbe iktatott jelentés is, amelyben Aczél és Nógrádi csak felettébb részlegesen adtak számot Rákosi álláspontjáról, habár a tényeknek megfelelő módon.
Jóval emeltebb nívójú, a verbális megformáltság szintjén is komolyabban vehető a Gerővel lefolytatott beszélgetés, ami egyszerre vall a szellemileg Rákosinál jóval frissebb Gerő spíleri tehetségéről, valamint a Szovjetunióból hazaengedett pártvezérrel szembeni nagyobb megértésről. Nógrádi éppenséggel tegezi a frakciózás vádjával szemben manőverező hídverőt, s az utolsó szalag legvégén Aczéllal közösen állapítja meg Gerőről: „Ügyesen védekezik. […] Ügyesebb, mint a…”
Baráth Magdolna és Feitl István technikai bevezetővel és széles történeti áttekintést kínáló utószóval ellátott kötete egyszerre nyelvemlék és kriminális kordokumentum, történeti ínyencség és alapanyag egy szociálpszichológiai esettanulmány számára. S bár ez alighanem furcsán hathat leírva: szívesen hallgatnánk többet és mást e szereplők megszólalásaiból.
Napvilág Kiadó – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2013, 360 oldal + DVD-melléklet, 4200 Ft
