Szabó Lőrinc: Szétfúj a szél
És irígyelni kezdtem azokat,
akik lelkesen is normálisak
tudtak lenni, maradni. Sokszor oly
laza voltam, mint egy homokszobor,
reszelék-szobor, s egész lelkemet
szorítottam, minden figyelmemet
a külvilágra: kedv ha semmi sincs,
akaratom, mint mágneses gerinc,
tartsa össze omló szemcséimet,
különben szétfúj a szél… Rengeteg
új erő kellett hozzá, s fegyelem,
hogy mégiscsak egyensúlyom legyen
a belső hintán. Végül már egész
villámgyors lett a visszazökkenés; –
de azért ez a furcsa művelet,
a kettős figyelés, kimeritett;
s mit értek még a lélek kínjai,
ha nem tudtam őket elmondani?
A decemberben nyilvánosságra hozott lista szerint az idei emelt szintű magyarérettségi szóbeli tételei között szerepel a következő: „Szabó Lőrinc Tücsökzene című versciklusának szerkezeti, tematikus vonásai az életrajzi elmélkedés és a meditáció tükrében”. Így a jelen cikk valamelyest közszolgálati jelleget öltött: talán a vizsgára való felkészülésben is nyújthat némi segítséget.
Szabó Lőrinc első kiadásban 1947-ben, majd kibővítve 1957-ben megjelent verses fejlődésregényének, a végleges formájában 370 – eredetileg 352 – darabból álló Tücsökzenének a szerkezetére jellemző, hogy egy-egy darab nem ér véget a tizennyolcadik sorban, hanem a következő versben folytatódik. Olykor az előző vers utolsó sora egy részletének megismétlésével bontakozik ki a motívum: „sose halunk meg” (5), vagy „Templom utca 10” (34). Máskor a vers első sora pontosítja az előző darabot, vagy akár ellentétet is képez vele: „De nem így volt ez, nem egészen így” (154), „De nem vagy az!” (167), „Ellenben láttam olyan ragyogást” (175).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
