Könyv

A regény indító és összekötő motívuma egy fej elvesztése.

Többen a könyvbe nem mertek belekezdeni, féltek tőle.

„Az emberek szeretik a képeket” – hangzik el ez a naivan jelentőségteljes mondat, de ne bizonytalanítson el senkit, ennek a könyvnek (mely egy nagy ívű projekt része) még a sutaság is jól áll.

Trilógiaként reklámozzák az izlandi szerző legújabb regényét, amelynek darabjai hazájában három különálló kötetként jelentek meg 1994-ben, 2001-ben és 2016-ban.

„Ha a náci párté lesz a parlamenti többség, ez a választás lesz az utolsó a következő tíz évben, és talán a következő száz évben is” – kalapozott Hermann Göring 1933 februárjában kampánytámogatásért a 24 legnagyobb német iparmágnásnál. A gyárosok rezzenetlen arccal járultak Hitler kasszájához. „A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében” – így kezdődik a Napirend.

A Zichy Jenő és a Nagymező utca sarkán álló 31.-es számú épület – bár pirosra festett kapuja tele van graffitikkel – tisztes polgári háznak tűnik. Arra végképp nem gondolna senki, hogy az 1920-as évek végén ebben a házban olyan illegális tevékenység folyt, ami egy fiatal báró halálához vezetett. Az épületben ugyanis kokainbarlang volt, a ma kocsmaként használt pince pedig szado-mazo kínzókamraként működött.

Szétszálazható és újra összerakható nagyepika az, amit Szilágyi István imponáló magányában művel.

Amikor tavasszal, a járvány első hulláma idején, a kiadók későbbre halasztottak egyes megjelenéseket, több szavazónkban is felmerült a kérdés: lesz egyáltalán elég jó könyv a lista összeállításához? Idén ez volt a negyedik – ebből a harmadik magyar irodalmi – szavazás, és könyvekben a jelek szerint nem volt hiány. 

Az alcímben említett korszak pontos hatá­rairól élénk a vita filmtörténészi körökben, de nagyjából a 60-as évek végétől a 70-es évek közepéig, végéig tartó időszak tekinthető a hollywoodi filmkészítés egy kivételes és termékeny kegyelmi időszakának, de furcsa krízisnek is.