Könyv

Kutasd a nőt!

Simonovics Ildikó: Rotschild Klára

Könyv

A vörös divatdiktátor – ez az alcíme, az egyik fejezetcíme és a reklámanyagokban is rendre kijátszott szlogenje Simonovics Ildikó divattörténész könyvének, s habár elsőre jóhiszeműen azt gondolhatnánk, hogy e fordulat harsánysága és olcsó közhelyessége csupán a magyarországi könyvmarketing ólomnehéz jelenkoráról tanúskodik, ám a kötet olvasásába belekezdve hamar kiderül: bizony maga a történeti munka ilyen.

Hiszen Rotschild Kláráról (lásd még: Legát Tibor: A pokol is neki lángolt, Magyar Narancs, 2015. december 17. – a szerk.), rendszereken átívelő pályafutásáról, szalonjáról és legendájáról írván a szerző lépten-nyomon ilyesféle kijelentéseket és megállapításokat tesz, itt mindössze három, találomra kiválasztott példát idézve: „Nehéz megítélni, vajon Rotschild Klára boldog volt-e, vagy sem. Sikeres mindenképp, de a siker nem minden.” (165. o.) „A műhelyekben dolgozók egy nagy családot alkottak, megvolt a hierarchia, de a kitartó, lelkes munka, a tehetség minden esetben meghozta gyümölcsét.” (233. o.) „Apró, vidám érdekesség, hogy az haute couture fellegvárában is léteztek amolyan szocialista brigádok, mint a gyárakban.” (259. o.)

Pedig nem kétséges, hogy a Rotschild Klára-jelenség valóban megérne egy komoly, az olvasmányosságot korántsem kizáró történeti munkát. (Ahogyan megérne egy, a felkutatott ruhadaraboknál többet kínáló kiállítást is, mert bizony a könyvhöz kapcsolódó tárlat a Nemzeti Múzeumban inkább csak a rácsodálkozás szintjét éri el, s jóval több kérdést ébreszt – nagyobbára akaratlanul – a látogatóban, mint amennyit megválaszol.) Olyat, amely képes társadalomtörténeti kontextusba helyezni választott tárgyát. Olyat, amely például nem háromoldalnyi (a hősnő kutyáinak szentelt fejezettel megegyező) terjedelemben tudja le Rotschild Klára és szalonja meg a szocialista állambiztonság viszonylatának árnyalt témáját. S legfőként olyat, amely nemcsak feltárni képes a forrásokat, de érdemben elemezni és értelmezni is.

Mert amúgy Simonovics Ildikó a források felkutatása terén igazán sokat és hasznosan fáradozott, igazolva az ilyen nagy munka elvégzéséhez szükséges személyes elkötelezettség meglétét. A hazai és a külföldi sajtóadatbázisok keresőszavas átfésülése mellett ezt legfőként az bizonyítja, hogy Rotschild Klára mily sok hajdani ismerősét, munkatársát és hozzátartozóját kutatta fel és bírta megszólalásra e könyv megírásához adatokat gyűjtvén. A kötet legizgalmasabb vonulatát éppen azok a visszaemlékezői interjúrészletek alkotják, amelyekben a volt modellek, direktriszek és varrónők meg egyéb, szalon körüli szemtanúk a roppant keresetlen modorú, nyelveket nem beszélő és különösebben műveltnek sem állítható, ámde olyannyira célratörő egykori főnöknőről mesélnek. (Még azzal együtt is élményszerűek ezek a beszámolók, hogy a sokszor egymást ismételgető, redundáns emlékekből a tulajdonságok valóságos garmadája gyűjthető ki: Klára néni ilyen is volt meg olyan is, sőt néha emilyen vagy amolyan – mint általában az emberek.)

Csakhogy az összegyűjtött emlékezések, sajtóanyagok és egyéb források rendszerezést és értelmezést igényelnének, és ezen a területen a szerző nem sok eredményt tud felmutatni. Néha már a kiindulásnál elhibázza, és olyan naiv hibákat követ el, amelyek szinte az olvasót hozzák zavarba. Mondjuk, rögtön a kötet legelején (20. o.), midőn Rotschild Klára édesapjának korabeli személyleírását idézi egy fogolykönyvből, és próba szerencse alapon értelmezi is azt: „álla: kerek borv [talán borvörös]”. Holott a rövidítés feloldása értelemszerűen: borotvált. Vagy amikor visszatérően és hosszan idéz, méghozzá bizonyító szándékkal, a Színházi Élet lelkesült hangvételű divatcikkeiből, azonban nem látszik tudni arról, hogy e közkedvelt lapban a legtöbb hasonló beszámoló mögött ilyen-olyan, hol hirdetéssel egybekötött, hol más jellegű pénzmozgás vagy egyéb nyomós érdekmozzanat állt. Vagy, amint szembesülvén Klára asszony kedvelt Cigi kutyájának ugyancsak világkorszakokon átívelő sajtójelenlétével, már-már komikus mértékű óvatosságot tanúsít: „elképzelhető, hogy több mint húsz évig boldogíthatta Klárát – kivéve, ha egymás után két Cigi is volt, mert ez sem zárható ki.” (156. o.)

Mindezek után talán már nem meglepő, hogy a történész szerző következtetései, vagy­is a Rotschild Klára meglepően töretlen pályafutásának rejtélyére adott magyarázatai, magyarázatkísérletei úgyszintén igencsak földszintesnek bizonyulnak. „Mert volt benne valami megfoghatatlan, valami plusz. Mert ő volt a korszak egyik »network-zsenije« (135. o.) – kockáztatja meg a következtetést Simonovics Ildikó, aki egy helyütt még a „Cherchez la femme!” közkeletű és oly mélyenszántó bölcsességét is kijátssza (129. o.), ezzel (is) megindokolva az egykori szalontulajdonos szocializmus kori újjászületését és nimbuszát. Pedig hát nem keresni, hanem kutatni kellene a nőt. Csak éppen félő, hogy a szakma most jó időre letudta a témával való foglalatoskodást, úgy ítélvén, hogy Rotschild Klárában mindössze egy könyv van. Ami végül is könnyen meglehet, de sajnos nem ez az az egy könyv.

Jaffa Kiadó, 2019, 311 oldal, 3999 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.