Könyv

Kutasd a nőt!

Simonovics Ildikó: Rotschild Klára

Könyv

A vörös divatdiktátor – ez az alcíme, az egyik fejezetcíme és a reklámanyagokban is rendre kijátszott szlogenje Simonovics Ildikó divattörténész könyvének, s habár elsőre jóhiszeműen azt gondolhatnánk, hogy e fordulat harsánysága és olcsó közhelyessége csupán a magyarországi könyvmarketing ólomnehéz jelenkoráról tanúskodik, ám a kötet olvasásába belekezdve hamar kiderül: bizony maga a történeti munka ilyen.

Hiszen Rotschild Kláráról (lásd még: Legát Tibor: A pokol is neki lángolt, Magyar Narancs, 2015. december 17. – a szerk.), rendszereken átívelő pályafutásáról, szalonjáról és legendájáról írván a szerző lépten-nyomon ilyesféle kijelentéseket és megállapításokat tesz, itt mindössze három, találomra kiválasztott példát idézve: „Nehéz megítélni, vajon Rotschild Klára boldog volt-e, vagy sem. Sikeres mindenképp, de a siker nem minden.” (165. o.) „A műhelyekben dolgozók egy nagy családot alkottak, megvolt a hierarchia, de a kitartó, lelkes munka, a tehetség minden esetben meghozta gyümölcsét.” (233. o.) „Apró, vidám érdekesség, hogy az haute couture fellegvárában is léteztek amolyan szocialista brigádok, mint a gyárakban.” (259. o.)

Pedig nem kétséges, hogy a Rotschild Klára-jelenség valóban megérne egy komoly, az olvasmányosságot korántsem kizáró történeti munkát. (Ahogyan megérne egy, a felkutatott ruhadaraboknál többet kínáló kiállítást is, mert bizony a könyvhöz kapcsolódó tárlat a Nemzeti Múzeumban inkább csak a rácsodálkozás szintjét éri el, s jóval több kérdést ébreszt – nagyobbára akaratlanul – a látogatóban, mint amennyit megválaszol.) Olyat, amely képes társadalomtörténeti kontextusba helyezni választott tárgyát. Olyat, amely például nem háromoldalnyi (a hősnő kutyáinak szentelt fejezettel megegyező) terjedelemben tudja le Rotschild Klára és szalonja meg a szocialista állambiztonság viszonylatának árnyalt témáját. S legfőként olyat, amely nemcsak feltárni képes a forrásokat, de érdemben elemezni és értelmezni is.

Mert amúgy Simonovics Ildikó a források felkutatása terén igazán sokat és hasznosan fáradozott, igazolva az ilyen nagy munka elvégzéséhez szükséges személyes elkötelezettség meglétét. A hazai és a külföldi sajtóadatbázisok keresőszavas átfésülése mellett ezt legfőként az bizonyítja, hogy Rotschild Klára mily sok hajdani ismerősét, munkatársát és hozzátartozóját kutatta fel és bírta megszólalásra e könyv megírásához adatokat gyűjtvén. A kötet legizgalmasabb vonulatát éppen azok a visszaemlékezői interjúrészletek alkotják, amelyekben a volt modellek, direktriszek és varrónők meg egyéb, szalon körüli szemtanúk a roppant keresetlen modorú, nyelveket nem beszélő és különösebben műveltnek sem állítható, ámde olyannyira célratörő egykori főnöknőről mesélnek. (Még azzal együtt is élményszerűek ezek a beszámolók, hogy a sokszor egymást ismételgető, redundáns emlékekből a tulajdonságok valóságos garmadája gyűjthető ki: Klára néni ilyen is volt meg olyan is, sőt néha emilyen vagy amolyan – mint általában az emberek.)

Csakhogy az összegyűjtött emlékezések, sajtóanyagok és egyéb források rendszerezést és értelmezést igényelnének, és ezen a területen a szerző nem sok eredményt tud felmutatni. Néha már a kiindulásnál elhibázza, és olyan naiv hibákat követ el, amelyek szinte az olvasót hozzák zavarba. Mondjuk, rögtön a kötet legelején (20. o.), midőn Rotschild Klára édesapjának korabeli személyleírását idézi egy fogolykönyvből, és próba szerencse alapon értelmezi is azt: „álla: kerek borv [talán borvörös]”. Holott a rövidítés feloldása értelemszerűen: borotvált. Vagy amikor visszatérően és hosszan idéz, méghozzá bizonyító szándékkal, a Színházi Élet lelkesült hangvételű divatcikkeiből, azonban nem látszik tudni arról, hogy e közkedvelt lapban a legtöbb hasonló beszámoló mögött ilyen-olyan, hol hirdetéssel egybekötött, hol más jellegű pénzmozgás vagy egyéb nyomós érdekmozzanat állt. Vagy, amint szembesülvén Klára asszony kedvelt Cigi kutyájának ugyancsak világkorszakokon átívelő sajtójelenlétével, már-már komikus mértékű óvatosságot tanúsít: „elképzelhető, hogy több mint húsz évig boldogíthatta Klárát – kivéve, ha egymás után két Cigi is volt, mert ez sem zárható ki.” (156. o.)

Mindezek után talán már nem meglepő, hogy a történész szerző következtetései, vagy­is a Rotschild Klára meglepően töretlen pályafutásának rejtélyére adott magyarázatai, magyarázatkísérletei úgyszintén igencsak földszintesnek bizonyulnak. „Mert volt benne valami megfoghatatlan, valami plusz. Mert ő volt a korszak egyik »network-zsenije« (135. o.) – kockáztatja meg a következtetést Simonovics Ildikó, aki egy helyütt még a „Cherchez la femme!” közkeletű és oly mélyenszántó bölcsességét is kijátssza (129. o.), ezzel (is) megindokolva az egykori szalontulajdonos szocializmus kori újjászületését és nimbuszát. Pedig hát nem keresni, hanem kutatni kellene a nőt. Csak éppen félő, hogy a szakma most jó időre letudta a témával való foglalatoskodást, úgy ítélvén, hogy Rotschild Klárában mindössze egy könyv van. Ami végül is könnyen meglehet, de sajnos nem ez az az egy könyv.

Jaffa Kiadó, 2019, 311 oldal, 3999 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.