Könyv

Leonyid Cipkin: Nyár Badenben

  • - banza -
  • 2013. április 28.

Könyv

Ismét egy exhumáció a szovjet irodalom roppant tömegsírjából. Ahogy az Amerikába emigrált fiú utószavából kiderül: "Apám három hétig volt író, abban az értelemben, hogy meg is jelent, amit írt." Ez 1982. március 13-án történt, ekkor jelent meg Nyár Badenben című regényének pár oldala egy New York-i orosz lapban. Március végén az 1926-ban született szerző halott volt. Moszkvában.

Irodalma nem kellett senkinek, nem mintha szovjetellenes lett volna; voltaképpen ennek hiányában nem érdekelt senkit. Cipkin "csak" író volt, közlésében vagy elutasításában nem volt semmi szexi. Egy szerkesztő ezt jegyezte fel egyik közlésre szánt kéziratára: "Kiváló novella, de ki fogja ezt közölni?" Cipkin a továbbiakban nem próbálkozott; civil maradt: egy zsidó orvos, aki megúszta. Pedig főbe is lőhették volna, ahogy a Lenin-viccben áll.

Susan Sontagnak köszönhető posztumusz amerikai "sikere", és most magyarul is elérhető a kurta életmű java, a címadó regényen kívül hat novella. Nem jósolok nagy jövőt hazánkban, ahhoz túl csendes irodalom ez. A Nyár Badenben érzékeny Dosztojevszkij-portré, melyet az elbeszélő a Moszkvából Leningrádba tartó vonatúton gondol át, miközben az író özvegyének naplóját olvasgatja. Ez az orosz irodalom szervességének csodája: itt a régiek éppoly elevenek, akár az élők.

"Milyen gyakran engedélyezik az exhumálást?" - kérdi egy kritikus az Ave Maria! című novella végén.

Fordította Gábor Sámuel. Gondolat, 2012, 243 oldal, 2950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.