Könyv

Leonyid Cipkin: Nyár Badenben

  • - banza -
  • 2013. április 28.

Könyv

Ismét egy exhumáció a szovjet irodalom roppant tömegsírjából. Ahogy az Amerikába emigrált fiú utószavából kiderül: "Apám három hétig volt író, abban az értelemben, hogy meg is jelent, amit írt." Ez 1982. március 13-án történt, ekkor jelent meg Nyár Badenben című regényének pár oldala egy New York-i orosz lapban. Március végén az 1926-ban született szerző halott volt. Moszkvában.

Irodalma nem kellett senkinek, nem mintha szovjetellenes lett volna; voltaképpen ennek hiányában nem érdekelt senkit. Cipkin "csak" író volt, közlésében vagy elutasításában nem volt semmi szexi. Egy szerkesztő ezt jegyezte fel egyik közlésre szánt kéziratára: "Kiváló novella, de ki fogja ezt közölni?" Cipkin a továbbiakban nem próbálkozott; civil maradt: egy zsidó orvos, aki megúszta. Pedig főbe is lőhették volna, ahogy a Lenin-viccben áll.

Susan Sontagnak köszönhető posztumusz amerikai "sikere", és most magyarul is elérhető a kurta életmű java, a címadó regényen kívül hat novella. Nem jósolok nagy jövőt hazánkban, ahhoz túl csendes irodalom ez. A Nyár Badenben érzékeny Dosztojevszkij-portré, melyet az elbeszélő a Moszkvából Leningrádba tartó vonatúton gondol át, miközben az író özvegyének naplóját olvasgatja. Ez az orosz irodalom szervességének csodája: itt a régiek éppoly elevenek, akár az élők.

"Milyen gyakran engedélyezik az exhumálást?" - kérdi egy kritikus az Ave Maria! című novella végén.

Fordította Gábor Sámuel. Gondolat, 2012, 243 oldal, 2950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.