Könyv

Leonyid Cipkin: Nyár Badenben

  • - banza -
  • 2013. április 28.

Könyv

Ismét egy exhumáció a szovjet irodalom roppant tömegsírjából. Ahogy az Amerikába emigrált fiú utószavából kiderül: "Apám három hétig volt író, abban az értelemben, hogy meg is jelent, amit írt." Ez 1982. március 13-án történt, ekkor jelent meg Nyár Badenben című regényének pár oldala egy New York-i orosz lapban. Március végén az 1926-ban született szerző halott volt. Moszkvában.

Irodalma nem kellett senkinek, nem mintha szovjetellenes lett volna; voltaképpen ennek hiányában nem érdekelt senkit. Cipkin "csak" író volt, közlésében vagy elutasításában nem volt semmi szexi. Egy szerkesztő ezt jegyezte fel egyik közlésre szánt kéziratára: "Kiváló novella, de ki fogja ezt közölni?" Cipkin a továbbiakban nem próbálkozott; civil maradt: egy zsidó orvos, aki megúszta. Pedig főbe is lőhették volna, ahogy a Lenin-viccben áll.

Susan Sontagnak köszönhető posztumusz amerikai "sikere", és most magyarul is elérhető a kurta életmű java, a címadó regényen kívül hat novella. Nem jósolok nagy jövőt hazánkban, ahhoz túl csendes irodalom ez. A Nyár Badenben érzékeny Dosztojevszkij-portré, melyet az elbeszélő a Moszkvából Leningrádba tartó vonatúton gondol át, miközben az író özvegyének naplóját olvasgatja. Ez az orosz irodalom szervességének csodája: itt a régiek éppoly elevenek, akár az élők.

"Milyen gyakran engedélyezik az exhumálást?" - kérdi egy kritikus az Ave Maria! című novella végén.

Fordította Gábor Sámuel. Gondolat, 2012, 243 oldal, 2950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.