Irodalma nem kellett senkinek, nem mintha szovjetellenes lett volna; voltaképpen ennek hiányában nem érdekelt senkit. Cipkin "csak" író volt, közlésében vagy elutasításában nem volt semmi szexi. Egy szerkesztő ezt jegyezte fel egyik közlésre szánt kéziratára: "Kiváló novella, de ki fogja ezt közölni?" Cipkin a továbbiakban nem próbálkozott; civil maradt: egy zsidó orvos, aki megúszta. Pedig főbe is lőhették volna, ahogy a Lenin-viccben áll.
Susan Sontagnak köszönhető posztumusz amerikai "sikere", és most magyarul is elérhető a kurta életmű java, a címadó regényen kívül hat novella. Nem jósolok nagy jövőt hazánkban, ahhoz túl csendes irodalom ez. A Nyár Badenben érzékeny Dosztojevszkij-portré, melyet az elbeszélő a Moszkvából Leningrádba tartó vonatúton gondol át, miközben az író özvegyének naplóját olvasgatja. Ez az orosz irodalom szervességének csodája: itt a régiek éppoly elevenek, akár az élők.
"Milyen gyakran engedélyezik az exhumálást?" - kérdi egy kritikus az Ave Maria! című novella végén.
Fordította Gábor Sámuel. Gondolat, 2012, 243 oldal, 2950 Ft
