"Megtanultam a gyorsolvasást. Húsz perc alatt elolvastam a Corvina teljes irodalmát: Magyarországról szól." Ismereteit olvasóbarát narratívába rendezi Tanner, ám a felszín alatt hallgat a mély - már ha ezen a forrásokban való jártasságot értjük. A szerző kodikológusnak amatőr: alig tud valamit a corvinakutatás új eredményeiről, téves képet ad a könyvtár kialakulásáról. A magyar történelem alakjai, Lászlók, Ulászlók, érsekek rendre összekavarodnak az elbeszélésben. Mátyás könyvtára nem is valódi tárgya a műnek, inkább ügyesen megválasztott és következetesen végigvitt óriásmetafora, a magyar történelem és kultúra emblémája: sokat elárul a magyar nacionalizmus aktuális nyugat-európai képéről. Kimondatlanul bár, de a világszerte szalonképtelenné váló magyar nemzeti gőg történelmi parabolája ez a mű. A nagy király úgy jelenik itt meg, mint afféle eurázsiai kultúrcsoda, a vérszívó Drakula kifinomult ellenpárja. Vaskézzel uralja a magyarokat, és különadókból tölti fel a kincstárát. Szembefordul a Nyugattal, békét köt a törökkel, és elfoglalja Bécset. Császár akar lenni. A budai könyvtár meseszép corvinakódexei Mátyás hatalmát reprezentálják. Ám az analfabéta magyarok rühellik az idegen reneszánsz módit, és alig várják, hogy Mátyás meghaljon. Mikor egy rothadt füge megöli a királyt, a magyar birodalmi álom azonnal szertefoszlik, a kódexeket szétlopkodják a törökök és a németek. Századok múltán döbbennek csak rá a magyarok, mi volt a Corvina jelentősége: "Vissza akarnak kapni valamit, de hogy mit és honnan, nem tudják bizonyosan." Ha sikerült is Magyarországra visszahozni pár tucat corvinát, a birodalom, Mátyás birodalma nem támad fel soha.
Fordította: Bori Erzsébet. Gabo, 2011, 328 oldal, 3990 Ft
