Per Olov Enquist: A Három Barlang Hegye

Könyv


A szerző az egyik legismertebb svéd író, a magyar olvasóknak sem kell bemutatni, hiszen bemutatták már idén is épp elegen: a könyvfesztivál díszvendége volt, megkapta a Budapest Nagydíjat, ráadásul évről évre Nobel-várományosként tartják számon. Ez az első gyerekkönyve, amely 2003-ban jelent meg (nálunk először 2004-ben), és igen hamar népszerű lett, már ha a népszerűség alatt azt értjük, hogy több mint húsz nyelvre lefordították, és Esterházy Péter előadásában elhangzott a rádióban. (A történet elolvasása után úgy gondolom, ez a siker inkább a nagyszerű "felnőttírónak" szól, nem a mesekönyv érdemeinek.) A mű - az író nyilatkozatai alapján - megtörtént eseményeken alapul, de ne higgyük, hogy olyan hű, de mesés dolgokról van itt szó. Egy mai kisgyereknek ez a történet ugyancsak lassú és vontatott, ráadásul a humora is nehezen jön át (mert néha nagyon nyögvenyelősen vicces akar lenni). A mese egy tróger nagypapáról szól, aki író, azaz nem csinál semmit, és akihez az unokái különösen vonzódnak. Ez a kompánia a szülőket átejtve kirándulni indul, de a nagy kalandból nem lesz semmi, mert a nagypapa lábát töri. Hogy mégsem történik nagyobb katasztrófa, az csak az ügyes és jószívű gyerekeknek köszönhető. A történet eleje izgalmakat és borzongást ígér, de csak lassan csordogáló eseményeket, egyre elnyújtottabb párbeszédeket olvashatunk. A jelen kiadásban vadonatúj illusztrációkkal gazdagodott a kötet (Kiskovács Eszter munkája), de ezek sem csinálnak nagy kedvet az olvasáshoz. A rajzokon a gyerekek csúnyák, az állatok semmilyenek - szerencsére nincs túl sok kép a könyvben. Tavaly megjelent a szerző második gyerekkönyve is, Den tredje grottans hemlighet (A Harmadik Barlang titka) címmel, még nem olvasható magyarul, de állítólag (legalábbis olvasói vélemények alapján) az elsőnél azért érdekesebbre sikerült...

 

 

Európa Könyvkiadó, 2011, 132 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)