A szerző az egyik legismertebb svéd író, a magyar olvasóknak sem kell bemutatni, hiszen bemutatták már idén is épp elegen: a könyvfesztivál díszvendége volt, megkapta a Budapest Nagydíjat, ráadásul évről évre Nobel-várományosként tartják számon. Ez az első gyerekkönyve, amely 2003-ban jelent meg (nálunk először 2004-ben), és igen hamar népszerű lett, már ha a népszerűség alatt azt értjük, hogy több mint húsz nyelvre lefordították, és Esterházy Péter előadásában elhangzott a rádióban. (A történet elolvasása után úgy gondolom, ez a siker inkább a nagyszerű "felnőttírónak" szól, nem a mesekönyv érdemeinek.) A mű - az író nyilatkozatai alapján - megtörtént eseményeken alapul, de ne higgyük, hogy olyan hű, de mesés dolgokról van itt szó. Egy mai kisgyereknek ez a történet ugyancsak lassú és vontatott, ráadásul a humora is nehezen jön át (mert néha nagyon nyögvenyelősen vicces akar lenni). A mese egy tróger nagypapáról szól, aki író, azaz nem csinál semmit, és akihez az unokái különösen vonzódnak. Ez a kompánia a szülőket átejtve kirándulni indul, de a nagy kalandból nem lesz semmi, mert a nagypapa lábát töri. Hogy mégsem történik nagyobb katasztrófa, az csak az ügyes és jószívű gyerekeknek köszönhető. A történet eleje izgalmakat és borzongást ígér, de csak lassan csordogáló eseményeket, egyre elnyújtottabb párbeszédeket olvashatunk. A jelen kiadásban vadonatúj illusztrációkkal gazdagodott a kötet (Kiskovács Eszter munkája), de ezek sem csinálnak nagy kedvet az olvasáshoz. A rajzokon a gyerekek csúnyák, az állatok semmilyenek - szerencsére nincs túl sok kép a könyvben. Tavaly megjelent a szerző második gyerekkönyve is, Den tredje grottans hemlighet (A Harmadik Barlang titka) címmel, még nem olvasható magyarul, de állítólag (legalábbis olvasói vélemények alapján) az elsőnél azért érdekesebbre sikerült...
Európa Könyvkiadó, 2011, 132 oldal, 3000 Ft
