Könyv

A színjátszó androgün, a hímnős emberállat, a sátán kutyája hamarosan magyar földre lép. Az apokalipszis küszöbönáll.

Az idei Sziget fesztivál programjának egyik kétségtelen érdekessége a művésznő fellépése, minek apropójából ezúttal filmszínészi pályájának alakulását követjük nyomon (némi kitekintéssel hollywoodi kollégái könnyűzenei törekvéseire).

Mielőtt létrehozta volna a hazai underground egyik legerőteljesebb életművét, Hajas Tibort - valódi nevén Frankl Tibort - a rendszerre veszélyes elemként tartották nyilván.

Hónapok óta agysejtek szokatlan surrogását hallani tucatnyi Budapesttel foglalkozó civil, szakmai és internetes fórumon, blogon, jobbos, balos és népfrontos városi szimbólumbörzén, és végül, de elsősorban a legnagyobb fővárosi trösztben, a városházán és a tőle elválaszthatatlan Európa Kulturális Fővárosa Budapest 2010 projektirodában.

Tavaly áprilisban azzal nyílt meg az Auschwitz Albumra alapozott ideiglenes tárlat a Páva utcában, hogy a helyén az idén majd megvalósul az intézmény állandó kiállítása. Ma egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy ez 2005-ben sikerülhet.

A Földvári Napokról az elmúlt években valószínűleg az is értesült, aki csak felületesen követi a magyar kortárs zene híreit.

2009-ben emlékezik meg a világ a zeneszerző halálának kétszázadik évfordulójáról. Négy évünk van, hogy a fertődi Esterházy-kastélyt, ahol élete legtermékenyebb évtizedeit töltötte, műemlékként és fesztiválhelyszínként a nemzetközi kulturizmus megkerülhetetlen pontjává varázsoljuk.

Kormányszinten kimondatott: a könnyűzene értéket is termel, s működését az állam piackonform eszközökkel segíteni kívánja.

A szerkesztői előszó szerint több mint hetven kortárs írót kért föl a kiadó, hogy küldjék el legjobbnak-legkedvesebbnek tartott novellájukat, s néhány sorban indokolják is meg választásukat. És ha már úgyis dolgoznak, írjanak egy aktuális önéletrajzot, valamint nevezzenek meg egy pályatársat, aki róluk egy értékelő miniesszét írna.

Istentelen könyv. Spiró hősére, a vaksi, csúnya és csenevész Urira senki sem vigyáz.

A magyar társadalomtudományos és filozófiai könyvkiadás forráshiányos állapota miatt még a legalapvetőbb kortárs szerzők műveinek fordítására és kiadására sincsen pénz.

Már alig értem, miért fogtam bele olyan gyanakodva. A borító riasztott meg, vagy az elsőkönyves amerikai szerző?

Kényszerítő erejű sznob hagyományunk szerint azzal kéne kezdenem, hogy a Suttogó első mondata(i) ("Anyám valóban meghalt. Tizennyolcadikán vagy tizenkilencedikén.") mennyiben és mi célból idézi(k) fel Camus Közönyét és Esterházytól A szív segédigéit.