Sírig tartó szerelem - Liszt utolsó napjai - Lina Schmalhausen naplója alapján

  • Csont András
  • 2007. november 29.

Könyv

Ha eddig mélyen gonosznak és igaztalannak véltük Nietzsche aforizmáját ("Liszt oder die Schule der Geläufigkeit - nach Weibern", értelemszerű fordításban: "Liszt, avagy a fürge ujjak iskolája - nőkkel"), e kötet áttanulmányozása után rosszabb pillanatainkban hajlunk rá, hogy igazat adjunk neki.

Ha eddig mélyen gonosznak és igaztalannak véltük Nietzsche aforizmáját ("Liszt oder die Schule der Geläufigkeit - nach Weibern", értelemszerű fordításban: "Liszt, avagy a fürge ujjak iskolája - nőkkel"), e kötet áttanulmányozása után rosszabb pillanatainkban hajlunk rá, hogy igazat adjunk neki. Lina Schmalhausen, ez az 1864-ben, Berlinben született, a toporzékolásig hisztérikus, a zongorázásban a kortársi megemlékezések szerint totálisan tehetségtelen, feltehetően kleptomániás (hiszen csakis a betegség vihette rá, hogy a weimari csipkeüzletek mellett meglopja imádott Mesterét is) nőcike egyike volt ama hölgyeknek, akik kigúvadt szemekkel és megbabonázott lábakkal tipegtek a Mester árnyékában, és igényt tartottak életének minden pillanatára. Ám ha tárgyilagosan nézzük, belátjuk, hogy az ilyesmihez mindig két fél kell, és úgy tűnik, Liszt is ama férfiak táborába tartozott - Petri György volt például ilyen -, akik egyetlen pillanatig sem képesek egyedül lenni, és akiknek a nők társasága mindig kellemesebb, mint a férfiaké - noha Liszt körül az utóbbiakban sem akadt hiány. Mélyen jellemző, hogy miután szerelme, Sayn-Wittgenstein hercegné végleg elköltözött Weimarból, megüresedett helyére Liszt azonnal "leszerződtette" Olga von Meyendorff bárónét, miközben a "szabadnapokon" (és Budapesten) Lina szolgálta ki, talán a szó minden értelmében. Vagyis Liszt éppúgy kiszolgáltatottja volt önmaga különféle gyengéinek, mint a megzavarodott nők őneki. Merő véletlen, hogy Olga Janina, "a kozák grófnő" (aki valójában se Janina, se kozák, se grófnő nem volt), 1871-ben Pesten megfenyegeti, hogy előbb agyonlövi, majd megmérgezi önmagát, ha nem folytatják viszonyukat?!

Szóval Lisztnek csak intenie kellett, és Lina máris vonatra pattant, hogy hamarosan betoppanjon Bayreuthba, ahol a 75 éves zeneszerző Daniela nevű unokája menyegzőjére és a Wagner-fesztiválra volt hivatalos 1886 júliusában. Ráadásul lánya, Cosima is ragaszkodott jelenlétéhez, hiszen a Wagner-ünnep elég gyászosan ment, és Liszt jelenléte jótékonyan hathatott a kaszsza duzzadására.

Lina és Liszt július 22-én találkozott először a Wagner-rezidenciával szemközti bérelt lakásban, és a Mester 31-én éjjel már halott volt. E tíz nap krónikája Lina naplója. Felkavaró, tragikomikus, megrázó, nevetséges, morbid, eszelős, félelmetesen zavarodott és végkicsengésében - hiszen Lina odaadása és Liszt végtelen magánya valahol megkapóan emberivé teszi ezt az alapjaiban abszurd komédiát - mégis katartikus olvasmány. Tökéletes alapanyag egy regényhez, melynek egyik csúcspontja feltehetően az a július 27-i jelenet lehetne, amelyben Cosima bemegy nagyjából már deliráló apjához, ám az összetéveszti Linával, és továbbra is a legintimebb hangon beszél vele, mire Wagner özvegye tajtékozva hagyja el a lakást, és a kis nőt végleg kitiltja a házból, aki ezután egyszer-kétszer az ablakon át próbál behatolni betegéhez, de végül éjjel a kerti kőlépcsőn gubbasztva kénytelen kifülelni imádottja haláltusáját.

A két főhős mellett számtalan mellékalak. Ott van Miska, a folyton dörmögő és az ellentmondó utasításoktól félőrült magyar komornyik; ott Fröhlichné, a lakástulajdonos, aki félve a fertőzéstől már Liszt halála másnapján követeli, hogy a hullát haladéktalanul távolítsák el a házából; Cosima, Wagner özvegye, akinek a lehető legrosszabbkor, a Wagner-fesztivál kellős közepén jött apja halála; aztán Wagner kamasz fia, Siegfried, aki nemigen tud mit kezdeni öreg nagyapjával, vagy a két lányunoka, Eva és Isolde, akik unalmukban a zongorista Stavenhagennel udvaroltatnak maguknak. És ott nyüzsög, kártyázik és iszik a többi Liszt-tanítvány is, a roppant tehetségű Alfred Reisenauer, aki nemcsak a klaviatúra mellett, hanem a fehér asztalnál is Liszt remek követőjének bizonyul, így aztán súlyos alkoholizmusa már 41 évesen ravatalra teszi, vagy Arthur Friedheim, aki később New Yorkban részegen úgy mellbe vág egy portást, hogy a szerencsétlen pára a helyszínen kiadja lelkét, valamint Bernhard Schnappauf, a Wagner-rezidencia mindenese, aki Cosimával egy ócska kordén tolja át a Wahnfried-villába a Liszt holttestét rejtő koporsót, továbbáÉ Na, de elég a felsorolásból; reggelig sem érnénk a végére a bolondos és siralmasan groteszk gyülekezet számbavételének. Minderről Lina Schmalhausen, ez a mindenhonnan kilökött, szerencsétlen és az élet minden területén tehetségtelen, sírig és azon is túl hű szerelmes ad hírt, kiegészítve a Liszt halálos ágyánál készült hátborzongató fényképekkel, melyek a Mester kezébe tett nefelejccsel, a levágott és a képkeretre tűzött ősz hajtincscsel Lina utolsó rendezői bravúrjaként értékelhetők.

Erősen vitatható, hogy vajon nagy emberek rémes intimitásait szabad-e közszemlére bocsátani. Ám ha mégis, azt csakis úgy, ahogy a nagy Liszt-kutató, Alan Walker tette: sohasem fecsegős, de roppant informatív és olykor kimondottan szellemes jegyzetekkel, két mélyenszántó kísérőtanulmánnyal, a Lina naplója minden pontját értelmező, de csak a legritkább esetben túlinterpretáló kommentárokkal; és egyáltalán, a Liszt iránti feltétlen odaadással és szeretettel, amelyben még az sem nagyon zavaró, hogy nyilvánvalóan elfogult Liszt javára és a Wagner-klán kárára. Mindehhez a magyar gárda is hozzátette a maga szaktudását, így szabták remekbe ezt az önmagában is lenyűgözően izgalmas anyagot.

Fordította Fejérvári Boldizsár. Park Könyvkiadó, 2007, 227 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.