Könyv

Star Wars – Bolygók és helyszínek

  • - kg -
  • 2017. december 30.

Könyv

Az 1994 legjobb dumái című kiadványban előkelő helyen kell szerepelnie Kevin Smith Shop-stop (szerencsésebb országokban: Clerks) című filmjének mélyreható diskurzusa a második Halálcsillag építéséről, melynek fókuszában a külső vállalkozók kérdése állt, az a nagyon is észszerű felvetés, hogy a birodalmiak egy ilyen volumenű munkához biztosan külsős ácsokat, szerelőket, tetőfedőket szerződtettek. Ami 1994-ben még csak poén volt, az 2017-ben maga a valóság: hála a Star Warst népszerűsítő, lassan könyvtárnyi kiadványnak, regénynek, mesének, képregénynek, képeskönyvnek, színezőnek és papucs orrán pamutbojtnak, lassan ott tartunk, hogy a második Halálcsillagon dolgozó ácsokat és tetőfedőket név szerint is ismerjük (van egy fogadásunk, hogy magyar is van közöttük). E tetőfedő-szempontú, szőrszál- és pénztárca-hasogatóan aprólékos feldolgozás újabb állomása ez a keménytáblás albumszerűség tele csinos keresztmetszeti rajzokkal, hogy az eddigi hét rész (juj, mindjárt jön a nyolcadik!) emlékezetes helyszíneinek leghátsóbb helyiségeibe is bekukkanthassunk, hátha feltűnik egy ott ragadt tetőfedő. Star Wars-ismereteink úgy szaporodnak, mint még soha: sokan vagyunk, akik nem tudtuk, hol helyezkednek el a zuhanyzók az Outlander Klubban, hol sorakoznak a tartalék munkások a geo­nosisi droidgyárban, és hol találjuk a recepciós pultot Palpatine magánrezidenciáján – tudatlanságunknak ezennel vége. Ben házában immár csukott szemmel is megtalálnánk a kaktuszpálinkát (spoiler: a tartalék generátor közelében), az viszont sehogyan sem fér a fejünkbe, hogyan kaphatott működési engedélyt a Mos Eisley-i Kantin egyetlen mellékhelyiség nélkül, és persze sehol egy ábra a Halálcsillag menzájáról. Még szerencse, hogy Eddie Izzard, a nagy brit komikus Budapesten járva a birodalmi közétkeztetés részleteibe is beavatta a közönséget.

Kolibri Kiadó, 2017, 195 oldal, 7999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.