Könyv

Szabadulni a szabadságtól

Dave Eggers: A Kör

  • Sári B. László
  • 2016. szeptember 18.

Könyv

Lehet-e az információtechnológiáról regényt írni? Kell-e? És ha már megszületett a szöveg, vajon a gyors elévülési idő miatt érdemes-e vesződni az elolvasásával?

A kortárs amerikai irodalom ismer sikeres próbálkozásokat a témában. Hogy csak kedvenceket emlegessek, ilyenek Douglas Coupland remekbe szabott regényei, a Microserfs (1995) és a Jpod (2006). A címek – és a magyarul is olvasható X-generáció (eredetileg 1991, magyarul: 2007) – alapján mindenkinek lehet némi sejtése, miről is lehet szó. Kultikus, kis túlzással kordokumentumnak számító, generációs élményeket rögzítő, nyelvteremtő szövegekről, melyek együtt nemesednek az őket felstilizáló idő múlásával (a Microserfs tudomásom szerint az első regény, melyben talányos e-mail-váltások központozzák a cselekmény menetét.)

Dave Eggers regénye azonban már egy másik, az információ és a technológia kultuszával szakító, azokat idegennek tételező hagyományból íródott. Ahogy a témának frissen monográfiát szentelt holland kutató, Allard den Dulk fogalmaz: Eggers a kortárs amerikai irodalomnak azon törekvéseivel rokonítható, melyek – mint Wallace vagy Foer – „a posztmodern után”, egzisztencialista alapon kutatják az egyén és a közösség értelmes politikai cselekedeteinek lehetőségét. Ekképp fontos, hogy Eggers nemcsak prózaíró, de aktivista, akinek irodalomszervező tevékenysége is jelentős az USA-ban és külföldön egyaránt. Korábbi regényeihez hasonlóan A Kör is értelmezhető politikailag, az IT világára vonatkozó egzisztencialista kérdésfeltevésként: vajon a publikus és a magánszféra határainak elmosódásával tartható-e az egyén szabadságába és cselekvőképességébe vetett hit?

A regény címe egy információtechnológiai nagyvállalatra utal, mely mintha egyesítené magában a Microsoftot, a Google-t és a Facebookot (utóbbi adatbázisának felvásárlására van is utalás a szövegben). Az olvasó a kezdetben a regény fókuszpontjaként, később főszereplőjeként megjelenő Mae Holland révén nyer bepillantást ennek a netes monopóliumnak a működésébe: ügyes írói fogással a frissen szerződtetett lány tanulási folyamata egyben az olvasó bevezetése a Kör világába, mely egyre inkább orwelli színben tűnik fel, mint arra a magyarul elég sután hangzó jelmondatok is utalnak: „A titok hazugság”; „A megosztás törődés”; „A félrevonulás lopás”. Azonban Mae szerepe nem merül ki abban, hogy elkalauzolja az olvasót a Kör legkülönbözőbb bugyraiba. Hihető, többdimenziós főszereplővé lép elő a maga tapasztalatlanságával, bizonytalanságával, szorongá­saival, frusztrációjával, fiatal felnőttként éppen csak formálódó privát szférájának sérülékenységével.

A regény egyik legfontosabb erénye, hogy rajta keresztül nemcsak a megfigyelés tárgyává tett világ szabadsága a tét, hanem az önmagától elidegenedett egyéné is. Apró, de fontos momentum ugyanis, hogy Mae nevében a reflexív névmás, a me két betűje közé beékelődik az ABC első betűje, mégpedig a ValóÉn [TruYou] nevezetű applikáció uralta netes világban, melynek regénybéli változata mintha egyenesen „a narcizmus kultúrájának” (Lasch) utópisztikus megtestesülése lenne. Eggers regénye nem csupán ennek a kultúrának a visszacsatolásokon alapuló lélektanába enged bepillantást, de azt is megmutatja, hogyan szolgál mindennek keretfeltételéül a technológia, a laissez-faire kapitalizmus és a politika összefonódása, s hogyan alakul ki egy olyan felület, mely mindeközben a teljes átláthatóság és (politikai) korrektség magabiztos illúzióját kelti.

A Kör legfőbb erőssége azonban mégiscsak az, hogy nem olvasható egyszerűen és egyszerű tézisregényként. A fentebb vázolt politikai filozófiai csontvázra bőségesen kerül hús a regényt élvezetes olvasmánnyá tévő részletekből, Eggers prózájának pedig jól felismerhető ritmusa, lüktetése van, melyet – különösen a leírásokban és a jelenetekben – kiválóan igazít az általa ábrázolt világ és a benne zajló történések tempójához. Ezek váltásai jól érzékelhetők Nemes Anna fordításában, ám azzal már ő is bajban van, hogy mit és hogyan fordítson le a neten elterjedt angol szakszavak mintájára képzett kifejezésekből, különösen, ha jelentéseik kibontásra kerülnek a szövegben. A dilemma a számítástechnikai szakszövegek fordítóinak lehet ismerős: mi „maradjon angolul”, hol oldjuk fel a mozaikszavakat és rövidítéseket? A probléma A Kör esetében azonban irodalmi kontextusban – és hatványozottan – jelentkezik, mert míg az angol szövegben természetesnek hat a fontosabb terminusok használata, addig a magyarban a fordítás esetében óhatatlanul életbe lép az elidegenítő effektus. Ekképp ugyan maradhatna a TruYou vagy épp a Circle (mint a Facebook vagy a YouTube), ahogyan marad a „zing” is (a regénybéli „lájk”, magyarul: „megpendíteni”). De akkor mi lenne azzal a cég neve és logója által is kifejezett törekvéssel, hogy a Kör „beteljesedjen” vagy „bezáruljon”. A fordító is sokat bajlódik e problémával (például a kérdéses kifejezésekkel a 223. oldalon), de a magyar szöveg nem nagyon tud mit kezdeni a radikális nyelvhasználati különbségekkel, s helyenként kizökkenti az olvasót abból a magától értetődő (ám hamis) logikából, hogy ezek a(z angol) kifejezések magukért beszélnek. Így hát a fordításban szinte törvényszerűen oda az eredeti szándéka, hogy megmutassa, az információtechnológia nyelve hogyan uralja az általa teremtett világot. A regény persze ettől még magyarul is kötelező olvasmány minden internethasználónak.

Fordította: Nemes Anna. Európa, 2016, 384 oldal, 3690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."