Színház

A család az család

Sam, avagy felkészülés a családi életre

Kritika

Lengyelországban, akárcsak nálunk, egy anakronisztikus családfogalom ideálképét követve hoznak a politikusok tökéletesen értelmetlen törvényeket, amelyek megkeserítik több társadalmi csoport életét. A keresztény konzervatív kormány és oktatáspolitika azt szajkózza, hogy a család egy apából, egy anyából és a gyerek(ek)ből áll. Igen ám, de a házasságok több mint fele válással végződik. Maria Wojtyszko színműve azt keresi, hogy mit kezdhetnek a gyerekek ebben a légkörben a saját érzéseikkel.

A lengyel drámairodalom legfiatalabb generációjához tartozó szerző darabja íródhatott volna éppenséggel hazánkban is. Csak nálunk éppen elhanyagolhatóan kevés valóban tartalmas, fiataloknak szóló drámaszöveg születik, szemben a lengyelekkel, ahol ennek komoly hagyománya és egyre nagyobb divatja is van. (Jelen darabnál fontos kiemelnünk a fordító Pászt Patrícia nevét is. Neki köszönhetjük a magyar színházakban játszott kortárs lengyel drámák többségének fordítását, mondhatni azt, hogy egyáltalán ismerünk kortárs lengyel drámákat.)

A darab rávilágít arra, hogy mennyire nincs kultúrája nálunk a válásnak, s a gyerekek mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak e téren. A probléma az egész társadalmat érinti, függetlenül attól, hogy a szülők milyen társadalmi csoporthoz tartoznak, vagy milyen politikai nézeteket vallanak. A tizenhárom éves Sam szülei például liberális értelmiségiek. Ideális a helyzete, gondolnánk, de tévednénk. Látjuk: a liberális értelmiségi szülők is elkövethetnek millió és egy apró árulást a gyerekükkel szemben. Sam először csak arra vágyik, hogy a szülei átlagosak legyenek, olyanok, mint amilyen az összes többi szülő, ám amikor bejelentik, hogy elválnak, már csak a korábban megszokott családi életüket szeretné visszakapni. A helyzete egyre nehezebbé válik, miközben az iskolai tanórákon a lengyel keresztény konzervatív propagandát kell visszaböfögnie az abortuszellenességről és a családi egység szentségéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.