Színház

A család az család

Sam, avagy felkészülés a családi életre

Kritika

Lengyelországban, akárcsak nálunk, egy anakronisztikus családfogalom ideálképét követve hoznak a politikusok tökéletesen értelmetlen törvényeket, amelyek megkeserítik több társadalmi csoport életét. A keresztény konzervatív kormány és oktatáspolitika azt szajkózza, hogy a család egy apából, egy anyából és a gyerek(ek)ből áll. Igen ám, de a házasságok több mint fele válással végződik. Maria Wojtyszko színműve azt keresi, hogy mit kezdhetnek a gyerekek ebben a légkörben a saját érzéseikkel.

A lengyel drámairodalom legfiatalabb generációjához tartozó szerző darabja íródhatott volna éppenséggel hazánkban is. Csak nálunk éppen elhanyagolhatóan kevés valóban tartalmas, fiataloknak szóló drámaszöveg születik, szemben a lengyelekkel, ahol ennek komoly hagyománya és egyre nagyobb divatja is van. (Jelen darabnál fontos kiemelnünk a fordító Pászt Patrícia nevét is. Neki köszönhetjük a magyar színházakban játszott kortárs lengyel drámák többségének fordítását, mondhatni azt, hogy egyáltalán ismerünk kortárs lengyel drámákat.)

A darab rávilágít arra, hogy mennyire nincs kultúrája nálunk a válásnak, s a gyerekek mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak e téren. A probléma az egész társadalmat érinti, függetlenül attól, hogy a szülők milyen társadalmi csoporthoz tartoznak, vagy milyen politikai nézeteket vallanak. A tizenhárom éves Sam szülei például liberális értelmiségiek. Ideális a helyzete, gondolnánk, de tévednénk. Látjuk: a liberális értelmiségi szülők is elkövethetnek millió és egy apró árulást a gyerekükkel szemben. Sam először csak arra vágyik, hogy a szülei átlagosak legyenek, olyanok, mint amilyen az összes többi szülő, ám amikor bejelentik, hogy elválnak, már csak a korábban megszokott családi életüket szeretné visszakapni. A helyzete egyre nehezebbé válik, miközben az iskolai tanórákon a lengyel keresztény konzervatív propagandát kell visszaböfögnie az abortuszellenességről és a családi egység szentségéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.