A család az család

Sam, avagy felkészülés a családi életre

Lengyelországban, akárcsak nálunk, egy anakronisztikus családfogalom ideálképét követve hoznak a politikusok tökéletesen értelmetlen törvényeket, amelyek megkeserítik több társadalmi csoport életét. A keresztény konzervatív kormány és oktatáspolitika azt szajkózza, hogy a család egy apából, egy anyából és a gyerek(ek)ből áll. Igen ám, de a házasságok több mint fele válással végződik. Maria Wojtyszko színműve azt keresi, hogy mit kezdhetnek a gyerekek ebben a légkörben a saját érzéseikkel.

A lengyel drámairodalom legfiatalabb generációjához tartozó szerző darabja íródhatott volna éppenséggel hazánkban is. Csak nálunk éppen elhanyagolhatóan kevés valóban tartalmas, fiataloknak szóló drámaszöveg születik, szemben a lengyelekkel, ahol ennek komoly hagyománya és egyre nagyobb divatja is van. (Jelen darabnál fontos kiemelnünk a fordító Pászt Patrícia nevét is. Neki köszönhetjük a magyar színházakban játszott kortárs lengyel drámák többségének fordítását, mondhatni azt, hogy egyáltalán ismerünk kortárs lengyel drámákat.)

A darab rávilágít arra, hogy mennyire nincs kultúrája nálunk a válásnak, s a gyerekek mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak e téren. A probléma az egész társadalmat érinti, függetlenül attól, hogy a szülők milyen társadalmi csoporthoz tartoznak, vagy milyen politikai nézeteket vallanak. A tizenhárom éves Sam szülei például liberális értelmiségiek. Ideális a helyzete, gondolnánk, de tévednénk. Látjuk: a liberális értelmiségi szülők is elkövethetnek millió és egy apró árulást a gyerekükkel szemben. Sam először csak arra vágyik, hogy a szülei átlagosak legyenek, olyanok, mint amilyen az összes többi szülő, ám amikor bejelentik, hogy elválnak, már csak a korábban megszokott családi életüket szeretné visszakapni. A helyzete egyre nehezebbé válik, miközben az iskolai tanórákon a lengyel keresztény konzervatív propagandát kell visszaböfögnie az abortuszellenességről és a családi egység szentségéről.