Tévésorozat

A kaktusz tüskéi

Pancho Villa: Észak kentaurja

Kritika

Pancho Villa, azaz José Doroteo Arango Arámbula mexikói lázadó és hadvezér sosem találta meg a helyét olyan kényelmesen a mexikói történelem kánonjában, mint szövetségese és (félig-meddig) elvtársa, Emiliano Zapata.

Egyesek szemében destruktív, irányíthatatlan bandita, mások számára egyenlőségért harcoló népi hős. Nőcsábász és állítólagos erőszaktevő. Egy ideig az Egyesült Államok támogatója (cserébe az északi szomszéd is támogatja és rajongással szemléli, főképp a marxista amerikai újságíró, John Reed cikkei nyomán), majd közellenség, aki után Woodrow Wilson elnök egy egész hadsereget küldött Mexikóba, hogy megtorolja a lázadó új-mexikói támadását. Bölcs vezető, aki javakat oszt a chihuahuai szegények közt a tartomány rövid életű kormányzójaként, illetve a hegyekben bujkáló bosszúszomjas szörnyeteg, aki sanyargatja a helyi lakosságot (a Villa katonái által elkövetett tömeges nemi erőszak mély nyomokat hagyott Namiquipában és egész Chihuahua tartományban). Nincstelen paraszt­fiú, aki élete vége felé hatalmas haciendát kap szülőföldjén, ahol kedvére kísérletezgethet egalitariánus társadalmi modelljeivel. Élete valóban szappanoperába kívánkozik.

A mexikói forradalom, amelynek Villa és Zapata központi figurái voltak, elsősorban a földkérdés körül forgott. Miután az ország 1821-ben felszabadult a spanyol gyarmati befolyás alól, a vagyoni egyenlőtlenség kérdése nem oldódott meg. A nagy földbirtokok (haciendák) a vagyonos mexikói elit és a külföldi tőkések kezében maradtak, illetve odakerültek; a szegényebb őslakosok és földművelő parasztok sokszor egy aprócska földdarabot sem birtokolhattak. A vagyonnal párhuzamosan a politikai hatalom is a földbirtokosok kezében összpontosult, a földosztás igénye pedig ezzel párhuzamosan egyre égetőbbé vált. Ez a növekvő feszültség lobbantotta lángra a mexikói forradalmat is. Bár Villa is szorgalmazta a földosztást, politikája kevésbé volt következetes és radikális, mint Zapatáé: gyakran szegődött új ügyek szolgálatába. Először támogatta Francisco Maderót a nyugatbarát, kapitalista és diktatórikus elhajlásairól ismert Porfirio Díaz ellen, ám a módos családból érkező politikus hamar elárulta a forradalom és a nincstelen parasztok és bennszülöttek ügyét – azokét, akik hatalomba segítették. A forradalomban gyakran váltakoznak a vezetők, eszerint kap új célpontot Villa dühe is; szenvedélyesen küzd a katonai puccsot végrehajtó Victoriano Huerta és a földbirtokosok érdekeit továbbképviselő Venustiano Carranza elnök ellen is. Ünnepelt vezérből kegyvesztett hegyi bujdosó lesz, majd nem sokkal rehabilitációja után merénylet áldozata lesz 1923-ban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.