Könyv

Csak kulturális kényszerek

Cristina Sánchez: Simone de Beauvoir

Kritika

A Líra Kiadó tavaly áprilisban indította útjára A világ filozófusai című spanyol ismeretterjesztő könyvsorozat magyar kiadását, hogy közérthető módon betekintést nyújtsanak a legnagyobb gondolkodók munkásságába.

A 60 részesre tervezett sorozat 26. kötete a francia író, filozófus és feminista, A második nem szerzője, a „biológiai nem vs. társadalmi nem” megkülönböztetés ihletője, Simone de Beauvoir eszmevilágát tárgyalja, A nemtől a genderig alcímmel. A kötet szerzője az Universidad Autónoma de Madrid jogfilozófia-professzora, akinek fő kutatási területe Hannah Arendt gondolkodása, valamint a kortárs feminista elmélet.

A sorozatot újságárusok is forgalmazzák, így akár a sarki közértben is beszerezhetők e kötetek, amelyek a filozófiatörténet nemi alapú részrehajlásait változatlanul visszatükrözik. A hatvan kötetből ugyanis mindössze kettő állít női filozófust a középpontba (a 18. rész a már említett Hannah Arendt munkásságával foglalkozik), mintha mondjuk (többek között) Bingeni Szent Hildegárd, Mary Wollstonecraft, Harriet Taylor Mill, Elizabeth Anscombe, Iris Murdoch, Simone Weil vagy Mar­tha Nussbaum, Judith Butler, Ayn Rand, esetleg Heller Ágnes életműve nem érdemelne meg egy-egy önálló munkát.

A könyv, az ismeretterjesztő műfaj minden előnyét és hátrányát tekintve, a primer művek elolvasását nem helyettesíti, ám ideális kiindulás lehet a további tájékozódáshoz. És épp jókor jelent meg, tekintve, hogy a genderellenes kultúrharc képviselői gyakorta igyekeznek, nézetei kifacsarásával Beauvoirt (is) elrettentő példaként felmutatni. Az első bő 60 oldal Beauvoir életútját vázolja fel, a további fejezetek pedig a gondolkodásmódját elemzik, főleg A második nem és Az öregség című művein keresztül. A fordítás, meglepő módon nem használja fel Beauvoir idézett műveinek eddig megjelent magyar verzióit. A második nem esetében erre részleges magyarázatot adhat, hogy a magyar változat egy rövidített és kevésbé jól sikerült angol fordítás alapján készült, a teljes művet ugyanis csak 2009-ben fordították le, és az a változat magyarul még nem elérhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.