Könyv

Egyhelyben

Jonathan Franzen: Keresztutak

  • Balogh Magdolna
  • 2021. december 15.

Kritika

Franzent a 2001-ben megjelent, National Book Awarddal díjazott Javítások óta kritikusok és olvasók egyértelműen a kortárs amerikai próza egyik legnagyobbjaként emlegetik. Most megjelent hatodik regénye, a Kereszt­utak a majdani, A Key to All Mythologies (Minden mitológiák kulcsa) című – George Eliot Middlemarchára utaló – trilógia nyitó darabja. A tervezett trilógia egy középnyugati család három nemzedékének történetét meséli el a vietnami háborútól napjainkig.

Ezúttal is családon belüli viszonyok dinamikájának Franzentől megszokott sokoldalú bemutatásában merülhetünk el. S mivel szerzőnk vitathatatlanul jól ért az érdeklődés folyamatos fenntartásához, a feszültség krimibe illő adagolásához, ez a regény is szinte letehetetlen.

A szerző ezúttal a házastársi, szülő-gyerek, illetve testvérkapcsolati problémákat a hit kérdéseivel, a hit és az erkölcs viszonyának dilemmáival fejeli meg. A cím egyszerre utal a szereplők keresztútként értelmezhető szenvedésére, arra, hogy útjaik keresztezik egymást, és a főszereplő lelkészcsalád életének egyik fontos színterére, a First Reformed egyház kebelében működő Crossroads nevű ifjúsági közösségre is, amely Jézus és tanítványai kereszténységét kívánja újraéleszteni az őszinteség, a konfrontáció és az egyéni fejlődés elveinek érvényesítésével. A korábbi Franzen-művekhez hasonlóan ezúttal is középnyugati WASP (fehér, angolszász, protestáns) család életével van dolgunk, de most színre lép az elnyomottak, feketék és navajók csoportja is, ugyanis a családfőt, Russ Hildebrandt tiszteletest igaz hittel vallott szolgálat-etikája, és a deszegregáció érdekében végzett munkája a gettók fekete szegényeihez, illetve az őslakosok rezervátumához is szoros szálakkal kapcsolja.

Franzen most is azt a jól ismert poétikai eljárását alkalmazza, amelyet a Javításokban és a Szabadságban: nincs a figuráktól elkülöníthetően leírható „ábrázolt világ”, a társadalmi problémák az alakok tudatán és viselkedésén átszűrve jelennek meg. Vagyis annyit és úgy láthatunk a kor amerikai életéből, amennyit a fiktív kertváros, New Prospect (Chicago elővárosa) lakói, a regény fő- és mellékszereplői révén észlelhetünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.