Könyv

Egyhelyben

Jonathan Franzen: Keresztutak

  • Balogh Magdolna
  • 2021. december 15.

Kritika

Franzent a 2001-ben megjelent, National Book Awarddal díjazott Javítások óta kritikusok és olvasók egyértelműen a kortárs amerikai próza egyik legnagyobbjaként emlegetik. Most megjelent hatodik regénye, a Kereszt­utak a majdani, A Key to All Mythologies (Minden mitológiák kulcsa) című – George Eliot Middlemarchára utaló – trilógia nyitó darabja. A tervezett trilógia egy középnyugati család három nemzedékének történetét meséli el a vietnami háborútól napjainkig.

Ezúttal is családon belüli viszonyok dinamikájának Franzentől megszokott sokoldalú bemutatásában merülhetünk el. S mivel szerzőnk vitathatatlanul jól ért az érdeklődés folyamatos fenntartásához, a feszültség krimibe illő adagolásához, ez a regény is szinte letehetetlen.

A szerző ezúttal a házastársi, szülő-gyerek, illetve testvérkapcsolati problémákat a hit kérdéseivel, a hit és az erkölcs viszonyának dilemmáival fejeli meg. A cím egyszerre utal a szereplők keresztútként értelmezhető szenvedésére, arra, hogy útjaik keresztezik egymást, és a főszereplő lelkészcsalád életének egyik fontos színterére, a First Reformed egyház kebelében működő Crossroads nevű ifjúsági közösségre is, amely Jézus és tanítványai kereszténységét kívánja újraéleszteni az őszinteség, a konfrontáció és az egyéni fejlődés elveinek érvényesítésével. A korábbi Franzen-művekhez hasonlóan ezúttal is középnyugati WASP (fehér, angolszász, protestáns) család életével van dolgunk, de most színre lép az elnyomottak, feketék és navajók csoportja is, ugyanis a családfőt, Russ Hildebrandt tiszteletest igaz hittel vallott szolgálat-etikája, és a deszegregáció érdekében végzett munkája a gettók fekete szegényeihez, illetve az őslakosok rezervátumához is szoros szálakkal kapcsolja.

Franzen most is azt a jól ismert poétikai eljárását alkalmazza, amelyet a Javításokban és a Szabadságban: nincs a figuráktól elkülöníthetően leírható „ábrázolt világ”, a társadalmi problémák az alakok tudatán és viselkedésén átszűrve jelennek meg. Vagyis annyit és úgy láthatunk a kor amerikai életéből, amennyit a fiktív kertváros, New Prospect (Chicago elővárosa) lakói, a regény fő- és mellékszereplői révén észlelhetünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.