Film

Harc az idővel

Indiana Jones és a sors tárcsája

Kritika

Sean Connery 56 éves volt, amikor az 1986-os Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban eljátszotta az akkor 44 éves Harrison Ford apját. Ford a legújabb Indy-kaland bemutatása idején pedig már 80 éves.

Az idő tehát relatív, s ennek jegyében a film mindjárt a digitálisan megfiatalított Forddal nyit, aki a II. világháború végóráiban próbál visszacsenni néhány felbecsülhetetlen értékű kincset a menekülő náciktól. Ez a típusú számítógépes technológia sokat fejlődött Az ír vagy épp a Gemini Man óta, talán soha nem láthattunk még ilyen valósághűre renderelt arcot, de mindez még mindig egy jól sikerült videójátékot idéz csupán. A vonatüldözéssel, bombázással és pofozkodással tarkított jelenet ennek ellenére a sorozat legjobb pillanatait idézi; ilyenfajta akciózást a valódi Fordtól ennyi idősen nyilván nem várhatunk már el. De akkor mégis mi szükség van erre az egészre? Erre a kérdésre az alkotóknak a több mint két és fél órás játékidő végéig sem sikerült megnyugtató választ adniuk.

Egyetemi előadásán hősünket immár nem rajongják körbe diákjai, csak ásítoznak az ókori görögök vagy az inkák viselt dolgait hallván. 1969-ben járunk, a világ a múlt helyett immár a jövővel foglalkozik: az amerikaiak nemrég küldtek embert a Holdra. Harrison Ford viszont még mindig maga Indiana Jones: fáradt sóhajában, hajlott hátában és ősz halántékában akkor is ezerszer több élet van, mint digitális másában, ha semmit nem csinál, csak ikonikus ostorával a kezében, kalapját felcsapva az időjárásra panaszkodik. Mégis, a sorozat szabályai szerint találni kellett neki valami megmenteni/ellopni való ereklyét, meg némi motivációt, hogy a nehézségek ellenére is kockáztassa életét. Az előbbi ezúttal Arkhimédész tárcsája lett, egy óraszerű szerkezet, amely a zavaros magyarázat szerint megmutatja, hol várhatók lyukak az idő szövetén, amelyeket kihasználva akár a történelem is megváltoztatható; az utóbbi pedig egy semmiből előbukkanó keresztlány, Helena, aki fejébe vette, hogy megkeresi a kincset. A figurát az a Phoebe Waller-Bridge alakítja, aki a Fleabag óta napjaink legfelkapottabb komikusának számít – kár, hogy ebből szinte semmi nem látszik. Helena, apja – Indy egykori jó barátja – nyomdokain lépkedve szeretné megtalálni a tárcsát, de a családi becsületen kívül őt is az anyagi haszonszerzés vágya hajtja, ez az, amitől kedvenc professzorunk annyira irtózik. Helena alakja ugyanúgy nélkülöz bármiféle egyediséget és alkotói kreativitást, mint a többi figura. A Mads Mikkelsen alakította fő gonosz például kalapostul-szemüvegestül az első rész Arnold Tohtjának koppintása; csatlósairól legfeljebb annyi mondható el, hogy az egyik bajszos, a másik pedig nagydarab. Akad még egy ügyes kezű arab kisfiú, aki Indy helyett ezúttal Helenát erősíti – kell-e mondani, ő az Indiana Jones és a végzet temploma Picurjának reinkarnációja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.