Film

Harc az idővel

Indiana Jones és a sors tárcsája

Kritika

Sean Connery 56 éves volt, amikor az 1986-os Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban eljátszotta az akkor 44 éves Harrison Ford apját. Ford a legújabb Indy-kaland bemutatása idején pedig már 80 éves.

Az idő tehát relatív, s ennek jegyében a film mindjárt a digitálisan megfiatalított Forddal nyit, aki a II. világháború végóráiban próbál visszacsenni néhány felbecsülhetetlen értékű kincset a menekülő náciktól. Ez a típusú számítógépes technológia sokat fejlődött Az ír vagy épp a Gemini Man óta, talán soha nem láthattunk még ilyen valósághűre renderelt arcot, de mindez még mindig egy jól sikerült videójátékot idéz csupán. A vonatüldözéssel, bombázással és pofozkodással tarkított jelenet ennek ellenére a sorozat legjobb pillanatait idézi; ilyenfajta akciózást a valódi Fordtól ennyi idősen nyilván nem várhatunk már el. De akkor mégis mi szükség van erre az egészre? Erre a kérdésre az alkotóknak a több mint két és fél órás játékidő végéig sem sikerült megnyugtató választ adniuk.

Egyetemi előadásán hősünket immár nem rajongják körbe diákjai, csak ásítoznak az ókori görögök vagy az inkák viselt dolgait hallván. 1969-ben járunk, a világ a múlt helyett immár a jövővel foglalkozik: az amerikaiak nemrég küldtek embert a Holdra. Harrison Ford viszont még mindig maga Indiana Jones: fáradt sóhajában, hajlott hátában és ősz halántékában akkor is ezerszer több élet van, mint digitális másában, ha semmit nem csinál, csak ikonikus ostorával a kezében, kalapját felcsapva az időjárásra panaszkodik. Mégis, a sorozat szabályai szerint találni kellett neki valami megmenteni/ellopni való ereklyét, meg némi motivációt, hogy a nehézségek ellenére is kockáztassa életét. Az előbbi ezúttal Arkhimédész tárcsája lett, egy óraszerű szerkezet, amely a zavaros magyarázat szerint megmutatja, hol várhatók lyukak az idő szövetén, amelyeket kihasználva akár a történelem is megváltoztatható; az utóbbi pedig egy semmiből előbukkanó keresztlány, Helena, aki fejébe vette, hogy megkeresi a kincset. A figurát az a Phoebe Waller-Bridge alakítja, aki a Fleabag óta napjaink legfelkapottabb komikusának számít – kár, hogy ebből szinte semmi nem látszik. Helena, apja – Indy egykori jó barátja – nyomdokain lépkedve szeretné megtalálni a tárcsát, de a családi becsületen kívül őt is az anyagi haszonszerzés vágya hajtja, ez az, amitől kedvenc professzorunk annyira irtózik. Helena alakja ugyanúgy nélkülöz bármiféle egyediséget és alkotói kreativitást, mint a többi figura. A Mads Mikkelsen alakította fő gonosz például kalapostul-szemüvegestül az első rész Arnold Tohtjának koppintása; csatlósairól legfeljebb annyi mondható el, hogy az egyik bajszos, a másik pedig nagydarab. Akad még egy ügyes kezű arab kisfiú, aki Indy helyett ezúttal Helenát erősíti – kell-e mondani, ő az Indiana Jones és a végzet temploma Picurjának reinkarnációja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.