Groteszk módon láttatják, mennyire testidegen a felsőbb köröknek a szakmunkások világa. Kétszintes belső térben vagyunk, a csillár helyén is kábelek lógnak, mindenütt iparos munka nyomai: fali szigetelés, életveszélyes villanyszekrény, kibelezett szobabelső (díszlet: Cziegler Balázs). A két nő próbál természetesen viselkedni és nem felbukni. Magassarkúikban mintha tojásokon lépkednének, csetlenek-botlanak. Egyszerre suták és nagyvilágiak, komikusak.
És innentől középszerű komédia zajlik: egy jól szituált házaspár kínlódását és egy (feketén dolgozó) munkásbrigád legszörnyűbb szakikat megszégyenítő ügyetlenkedését követhetjük nyomon. Kevés a mögöttes társadalomkritika, amihez az sem tesz hozzá, hogy a pár sorra gyilkolja a náluk dolgozó munkásokat. Ahogy a szellemként visszatérők burleszkbe illő, egyébként szórakoztató táncolása sem visz komolyabb tanulságok felé (táncbetét: Blaskó Borbála). Az előadás leginkább egy sitcom epizódra emlékeztet, ahol Al Bundy és Pam kacagva gyömöszöli ládába a teátrálisan nagy bunkóval kalapáccsal agyonütött burkolót, majd miután az események a lehető legrosszabbra fordulnak, jön a pénzes családi megmentő, az anyuka személyében, aki varázsütésre megoldja a problémákat. Kacagás, happy end.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
