Színház

Kaptafa

Line Knutzon: Mesteremberek

Kritika

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Groteszk módon láttatják, mennyire testidegen a felsőbb köröknek a szakmunkások világa. Kétszintes belső térben vagyunk, a csillár helyén is kábelek lógnak, mindenütt iparos munka nyomai: fali szigetelés, életveszélyes villanyszekrény, kibelezett szobabelső (díszlet: Cziegler Balázs). A két nő próbál természetesen viselkedni és nem felbukni. Magassarkúikban mintha tojásokon lépkednének, csetlenek-botlanak. Egyszerre suták és nagyvilágiak, komikusak.

És innentől középszerű komédia zajlik: egy jól szituált házaspár kínlódását és egy (feketén dolgozó) munkásbrigád legszörnyűbb szakikat megszégyenítő ügyetlenkedését követhetjük nyomon. Kevés a mögöttes társadalomkritika, amihez az sem tesz hozzá, hogy a pár sorra gyilkolja a náluk dolgozó munkáso­kat. Ahogy a szellemként visszatérők burleszkbe illő, egyébként szórakoztató táncolása sem visz komolyabb tanulságok felé (táncbetét: Blaskó Borbála). Az előadás leginkább egy sitcom epizódra emlékeztet, ahol Al Bundy és Pam kacagva gyömöszöli ládába a teátrálisan nagy bunkóval kalapáccsal agyonütött burkolót, majd miután az események a lehető legrosszabbra fordulnak, jön a pénzes családi megmentő, az anyuka személyében, aki va­rázs­ütésre megoldja a problémákat. Kacagás, happy end.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.