Színház

Kaptafa

Line Knutzon: Mesteremberek

Kritika

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Groteszk módon láttatják, mennyire testidegen a felsőbb köröknek a szakmunkások világa. Kétszintes belső térben vagyunk, a csillár helyén is kábelek lógnak, mindenütt iparos munka nyomai: fali szigetelés, életveszélyes villanyszekrény, kibelezett szobabelső (díszlet: Cziegler Balázs). A két nő próbál természetesen viselkedni és nem felbukni. Magassarkúikban mintha tojásokon lépkednének, csetlenek-botlanak. Egyszerre suták és nagyvilágiak, komikusak.

És innentől középszerű komédia zajlik: egy jól szituált házaspár kínlódását és egy (feketén dolgozó) munkásbrigád legszörnyűbb szakikat megszégyenítő ügyetlenkedését követhetjük nyomon. Kevés a mögöttes társadalomkritika, amihez az sem tesz hozzá, hogy a pár sorra gyilkolja a náluk dolgozó munkáso­kat. Ahogy a szellemként visszatérők burleszkbe illő, egyébként szórakoztató táncolása sem visz komolyabb tanulságok felé (táncbetét: Blaskó Borbála). Az előadás leginkább egy sitcom epizódra emlékeztet, ahol Al Bundy és Pam kacagva gyömöszöli ládába a teátrálisan nagy bunkóval kalapáccsal agyonütött burkolót, majd miután az események a lehető legrosszabbra fordulnak, jön a pénzes családi megmentő, az anyuka személyében, aki va­rázs­ütésre megoldja a problémákat. Kacagás, happy end.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."