Színház

Kaptafa

Line Knutzon: Mesteremberek

Kritika

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Groteszk módon láttatják, mennyire testidegen a felsőbb köröknek a szakmunkások világa. Kétszintes belső térben vagyunk, a csillár helyén is kábelek lógnak, mindenütt iparos munka nyomai: fali szigetelés, életveszélyes villanyszekrény, kibelezett szobabelső (díszlet: Cziegler Balázs). A két nő próbál természetesen viselkedni és nem felbukni. Magassarkúikban mintha tojásokon lépkednének, csetlenek-botlanak. Egyszerre suták és nagyvilágiak, komikusak.

És innentől középszerű komédia zajlik: egy jól szituált házaspár kínlódását és egy (feketén dolgozó) munkásbrigád legszörnyűbb szakikat megszégyenítő ügyetlenkedését követhetjük nyomon. Kevés a mögöttes társadalomkritika, amihez az sem tesz hozzá, hogy a pár sorra gyilkolja a náluk dolgozó munkáso­kat. Ahogy a szellemként visszatérők burleszkbe illő, egyébként szórakoztató táncolása sem visz komolyabb tanulságok felé (táncbetét: Blaskó Borbála). Az előadás leginkább egy sitcom epizódra emlékeztet, ahol Al Bundy és Pam kacagva gyömöszöli ládába a teátrálisan nagy bunkóval kalapáccsal agyonütött burkolót, majd miután az események a lehető legrosszabbra fordulnak, jön a pénzes családi megmentő, az anyuka személyében, aki va­rázs­ütésre megoldja a problémákat. Kacagás, happy end.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.