A szezonon kívül aztán az apró település „egyetlen nyilvános helyeként” üzemelő étteremben főz, ahol megismerkedik a nála jóval fiatalabb Silviával, aki halott édesanyját gyászolva bújt el itt. Kettőjük szerelmi viszonya hirtelen és szenvedélyesen indul, idővel azonban kiderül, vágyaik pontosan olyan változékonyak, mint a regényidő egy éve alatt megannyi arcát megmutató természet.
A szerző e második regényében az elsőhöz hasonlóan (amelyből a Nyolc hegy című film is készült) ismét a hegyekről és a hegyi emberekről mesél. A történet ezúttal is az olasz Alpok Milánó feletti, a svájci határhoz közeli részéről indul, ahonnan kit messzebbre, kit kevésbé távolra sodor az élet. A regény a kiégést és a kapuzárási pánikot, illetve az ezek elleni küzdelem stratégiáit mutatja be. A lineárisan elbeszélt, fordulatokban kevéssé gazdag cselekmény néhány oldalas fejezeteiben folyamatosan váltják egymást az aktuálisan fókuszba kerülő szereplők történetei.
Fausto és Silvia mellett Santorso, a pályamunkás és Babette, az étterem tulajdonosának alakja emelkedik ki, akik a hegyi szerelem idilljének ellenpontjaként lépnek színre. Fontana Fredda két idősödő, de még mindig megkerülhetetlen alakjának évtizedekkel korábbi kapcsolatára ráadásul csak viszonylag későn derül fény, új kontextusba helyezve ezzel saját kiábrándultságukat, megcsömörlött életüket, nem mellesleg pedig a Fausto és Silvia között kibontakozó vonzalmat és annak lehetséges jövőjét is. Ez a sűrűn váltakozó nézőpont egyszerre ad lehetőséget a szerzőnek a személyes sorsok közötti párhuzamok felvillantására, valamint az élettörténetek sokszínűségének érzékeltetésére.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
