E szövegek legnagyobb hiányossága az, hogy a szerző nem sok bizalmat szavaz a színházi alkotóknak, így a szereplőivel, talán a biztonság kedvéért, mindent el- és kimondat (ahogy ez legutóbb A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabjában is történt). Ilyenkor a színészeknek egyszerűen nem marad mit eljátszani. Üdítően más történik viszont A bogyósgyümölcskertész fia című előadáson, ahol egy olyan novelláskötetből áll össze a szövegkönyv, amelyben az egyes szövegek erősebb vagy lazább kapcsolatban állnak egymással. A színlapon nem szerepel dramaturg, így nem tudjuk meg, pontosan hogyan készült a szövegkönyv, ám azt nagyon jól lehet látni, hogy minden egy irányba mutat benne, nyugat felé, és sajnos vissza is.
Ami már az előadás elején jelzi Háy szövegeinek nem szűnő aktualitását, az a Pestre érkező vidéki szorongása, ez az érzés mintha nem sokat változna az évek során, újabb és újabb generációk tudnak hozzá kapcsolódni. Ám van, ami a fővárost és a vidéket is összeköti a könyvben, ez pedig a rock and roll. Vagy nevezzük inkább elvágyódásnak? Az elképzelt-megálmodott New Yorkból ugyanis, ahol mindenki spanglit szív, mert szabad, Budapest és Vámosmikola nagyjából ugyanannyira tűnik vidéknek, nem különben Bécsből, ahol tiszták az utcák, és még a lépcsőházajtók is halkabban csukódnak be.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
