Színház

Mintha nem is értenék

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Kritika

A Nehéz óta biztosan tudjuk, hogy Háy szövegeit egy-egy színházi előadáshoz elővenni biztos közönségsikert jelent, ám azokban az esetekben, amikor valóban színpadi szövegeket készít, előfordul, hogy kissé papírízű a végeredmény.

E szövegek legnagyobb hiányossága az, hogy a szerző nem sok bizalmat szavaz a színházi alkotóknak, így a szereplőivel, talán a biztonság kedvéért, mindent el- és kimondat (ahogy ez legutóbb A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabjában is történt). Ilyenkor a színészeknek egyszerűen nem marad mit eljátszani. Üdítően más történik viszont A bogyósgyümölcskertész fia című előadáson, ahol egy olyan novelláskötetből áll össze a szövegkönyv, amelyben az egyes szövegek erősebb vagy lazább kapcsolatban állnak egymással. A színlapon nem szerepel dramaturg, így nem tudjuk meg, pontosan hogyan készült a szövegkönyv, ám azt nagyon jól lehet látni, hogy minden egy irányba mutat benne, nyugat felé, és sajnos vissza is.

Ami már az előadás elején jelzi Háy szövegeinek nem szűnő aktualitását, az a Pestre érkező vidéki szorongása, ez az érzés mintha nem sokat változna az évek során, újabb és újabb generációk tudnak hozzá kapcsolódni. Ám van, ami a fővárost és a vidéket is összeköti a könyvben, ez pedig a rock and roll. Vagy nevezzük inkább elvágyódásnak? Az elképzelt-megálmodott New Yorkból ugyanis, ahol mindenki spanglit szív, mert szabad, Budapest és Vámosmikola nagyjából ugyanannyira tűnik vidéknek, nem különben Bécsből, ahol tiszták az utcák, és még a lépcsőházajtók is halkabban csukódnak be.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.

A szerencsés véletlen

Állítólag derült égből villámcsapásként érte a magyar kormányt a hír, miszerint az Európai Bizottság nem kíván több uniós forrást önteni az ún. közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonába kiszervezett egyetemekbe mindaddig, amíg a magyar kormány nem szigeteli el valamelyest ezen intézmények kuratóriumait a politikai felső vezetéstől.

Rendezzen-e Budapest olimpiát?

  • Szekeres István
Egyes fideszes politikusok újból bedobták az ötletet. A nekibuzdulás váratlanul jött, mert a gazdaság jelenlegi helyzetében nincs realitása a rendezésnek.