Színház

Mintha nem is értenék

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Kritika

A Nehéz óta biztosan tudjuk, hogy Háy szövegeit egy-egy színházi előadáshoz elővenni biztos közönségsikert jelent, ám azokban az esetekben, amikor valóban színpadi szövegeket készít, előfordul, hogy kissé papírízű a végeredmény.

E szövegek legnagyobb hiányossága az, hogy a szerző nem sok bizalmat szavaz a színházi alkotóknak, így a szereplőivel, talán a biztonság kedvéért, mindent el- és kimondat (ahogy ez legutóbb A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabjában is történt). Ilyenkor a színészeknek egyszerűen nem marad mit eljátszani. Üdítően más történik viszont A bogyósgyümölcskertész fia című előadáson, ahol egy olyan novelláskötetből áll össze a szövegkönyv, amelyben az egyes szövegek erősebb vagy lazább kapcsolatban állnak egymással. A színlapon nem szerepel dramaturg, így nem tudjuk meg, pontosan hogyan készült a szövegkönyv, ám azt nagyon jól lehet látni, hogy minden egy irányba mutat benne, nyugat felé, és sajnos vissza is.

Ami már az előadás elején jelzi Háy szövegeinek nem szűnő aktualitását, az a Pestre érkező vidéki szorongása, ez az érzés mintha nem sokat változna az évek során, újabb és újabb generációk tudnak hozzá kapcsolódni. Ám van, ami a fővárost és a vidéket is összeköti a könyvben, ez pedig a rock and roll. Vagy nevezzük inkább elvágyódásnak? Az elképzelt-megálmodott New Yorkból ugyanis, ahol mindenki spanglit szív, mert szabad, Budapest és Vámosmikola nagyjából ugyanannyira tűnik vidéknek, nem különben Bécsből, ahol tiszták az utcák, és még a lépcsőházajtók is halkabban csukódnak be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.