Koncert

Négyes rétes

Dés András Strudel

Kritika

Lemezre mutató koncertet adott Dés András kvartettje, amellyel az együttes néhány napos stúdiózására tette fel a koronát az Opusban.

A felvétel elkészült, a megjelenés még odébb van, most ízelítőt kaptunk belőle. A 45 éves ütőhangszerest számos közreműködése és egy önálló estje mellett saját és kollektívan vezetett zenekarai tették jelentős alkotóvá. Ez a harmadik saját lemeze lesz, első albumát trióban The Worst Singer in the World címmel adta ki 2017-ben, két évvel később az Erdőkerülőkben továbbkereste a járatlan utat, de az már kvartettben szólalt meg. Generációjának sok tagjával (Lukács Miklós, Szandai Mátyás, Szabó Dániel) működött együtt, viszont csak a nála valamivel fiatalabb, de minden zenére nyitott gitáros, Fenyvesi Márton hallható mindhárom BMC-s albumán, amelyeknek az a közös koncepciójuk, hogy a kötött formák és a meglepő rögtönzések vonzásában hogyan születik és alakul a zene.

Dés öt éve Bécsben él, ez az egyik oka, hogy aktuális, osztrák–magyar kvartettjének a Strudel nevet adta. Ám mostantól elhagyják ezt a megnevezést, ami mögött bizonyára a cukrászok vagy hasonló, titkos, uralomra törő világszervezet áskálódása állhat. A rétes elnevezésre az is utalhatott, gondoltam, hogy milyen gazdagon megrakott volt a zenei szövet. Nagyjából a posztmodern, az EMC-től is ihletett hangzáskép tájáról indul a kvartett. A végig tágas, többnyire fényes, de azért inkább elmélyedő és töprengő, mint cseverésző összhangzásban a szólamok viszonya a legizgalmasabb. A tagok több pozíciót váltogattak, túl a kíséret és szóló dichotómiáján, a szinkron improvizációkon belül is differenciált szerepfelfogások fültanúi voltunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.