A felvétel elkészült, a megjelenés még odébb van, most ízelítőt kaptunk belőle. A 45 éves ütőhangszerest számos közreműködése és egy önálló estje mellett saját és kollektívan vezetett zenekarai tették jelentős alkotóvá. Ez a harmadik saját lemeze lesz, első albumát trióban The Worst Singer in the World címmel adta ki 2017-ben, két évvel később az Erdőkerülőkben továbbkereste a járatlan utat, de az már kvartettben szólalt meg. Generációjának sok tagjával (Lukács Miklós, Szandai Mátyás, Szabó Dániel) működött együtt, viszont csak a nála valamivel fiatalabb, de minden zenére nyitott gitáros, Fenyvesi Márton hallható mindhárom BMC-s albumán, amelyeknek az a közös koncepciójuk, hogy a kötött formák és a meglepő rögtönzések vonzásában hogyan születik és alakul a zene.
Dés öt éve Bécsben él, ez az egyik oka, hogy aktuális, osztrák–magyar kvartettjének a Strudel nevet adta. Ám mostantól elhagyják ezt a megnevezést, ami mögött bizonyára a cukrászok vagy hasonló, titkos, uralomra törő világszervezet áskálódása állhat. A rétes elnevezésre az is utalhatott, gondoltam, hogy milyen gazdagon megrakott volt a zenei szövet. Nagyjából a posztmodern, az EMC-től is ihletett hangzáskép tájáról indul a kvartett. A végig tágas, többnyire fényes, de azért inkább elmélyedő és töprengő, mint cseverésző összhangzásban a szólamok viszonya a legizgalmasabb. A tagok több pozíciót váltogattak, túl a kíséret és szóló dichotómiáján, a szinkron improvizációkon belül is differenciált szerepfelfogások fültanúi voltunk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
