Tévésorozat

Rajzfilm szeretnék lenni

Lángok által felemésztve

Kritika

Amikor 12 éves voltam, minden reggel korábban felkeltem, hogy még iskola előtt megnézhessek pár részt egy-egy régi animéből. Tiltott mulatság volt, de a Naruto minden veszélyt megért.

A japán rajzfilmek egyre növekvő népszerűsége az élőszereplős filmekre is hatással van. Ám ami 2D-ben működik, az nem feltétlenül látványos élő szereplőkkel; az animék sablonjai kétes eszközök filmen. A Lángok által… manga­adaptációja pedig az összes ilyen klisét felsorakoztatja.

A japán teledrámák általában számos hasonlóságot mutatnak dél-koreai művekkel, csakhogy Dél-Korea filmtörténelmének – gyakorlatilag a televízió megjelenésétől, de a 60-as, 70-es évektől különösen – szerves részét adják a drámai sorozatok (együtt nőttek fel). A japán filmkultúra gyökerei sokkal messzebbre nyúlnak vissza, de a tévé valamiért mégis az időközben hatalmas iparággá nőtt K-drámát tekinti alapnak, és igyekszik a sajátjává tenni. A dorama általában olcsón készül, kevesebb hozzáértéssel (gyengébb forgatókönyv, rendezés), ismeretlen vagy amatőr színészeket szerepeltet (sokszor Japán-szerte ismert énekeseket, médiasztárokat), és mivel a történetek kizárólag a helyi társadalmat ábrázolják, a célcsoportjuk is kisebb, mint a hasonló koreai műveknek, melyek viszont az egész világhoz szólnak, és hatalmas a rajongótáboruk is.

A J-drámák animéből áttelepített kliséi egyszerűek: itt például a családapa a felesége legjobb, ám hamis barátnőjével jön össze a válás után, a fiú és a lány először utálja, majd megszereti egymást. E sablonok megjelennek a beállításokban, a kameraállásban, még a legegyszerűbb jelenetekben is, nem beszélve az egyes figurákról, a furcsa gesztusokról, mint amikor a fiú megragadja a lány csuklóját, hogy jobban ki tudja fejezni magát, vagy amikor falhoz szorítja, hogy fenyegetőbbnek tűnjön. Nem egyértelmű, hogy ezek az animés kitörések mennyire szórakoztatók, ám határozottan azt az érzést keltik, hogy az adott sorozat tényleg inkább rajzfilm szeretne lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.