Tévésorozat

Rajzfilm szeretnék lenni

Lángok által felemésztve

Kritika

Amikor 12 éves voltam, minden reggel korábban felkeltem, hogy még iskola előtt megnézhessek pár részt egy-egy régi animéből. Tiltott mulatság volt, de a Naruto minden veszélyt megért.

A japán rajzfilmek egyre növekvő népszerűsége az élőszereplős filmekre is hatással van. Ám ami 2D-ben működik, az nem feltétlenül látványos élő szereplőkkel; az animék sablonjai kétes eszközök filmen. A Lángok által… manga­adaptációja pedig az összes ilyen klisét felsorakoztatja.

A japán teledrámák általában számos hasonlóságot mutatnak dél-koreai művekkel, csakhogy Dél-Korea filmtörténelmének – gyakorlatilag a televízió megjelenésétől, de a 60-as, 70-es évektől különösen – szerves részét adják a drámai sorozatok (együtt nőttek fel). A japán filmkultúra gyökerei sokkal messzebbre nyúlnak vissza, de a tévé valamiért mégis az időközben hatalmas iparággá nőtt K-drámát tekinti alapnak, és igyekszik a sajátjává tenni. A dorama általában olcsón készül, kevesebb hozzáértéssel (gyengébb forgatókönyv, rendezés), ismeretlen vagy amatőr színészeket szerepeltet (sokszor Japán-szerte ismert énekeseket, médiasztárokat), és mivel a történetek kizárólag a helyi társadalmat ábrázolják, a célcsoportjuk is kisebb, mint a hasonló koreai műveknek, melyek viszont az egész világhoz szólnak, és hatalmas a rajongótáboruk is.

A J-drámák animéből áttelepített kliséi egyszerűek: itt például a családapa a felesége legjobb, ám hamis barátnőjével jön össze a válás után, a fiú és a lány először utálja, majd megszereti egymást. E sablonok megjelennek a beállításokban, a kameraállásban, még a legegyszerűbb jelenetekben is, nem beszélve az egyes figurákról, a furcsa gesztusokról, mint amikor a fiú megragadja a lány csuklóját, hogy jobban ki tudja fejezni magát, vagy amikor falhoz szorítja, hogy fenyegetőbbnek tűnjön. Nem egyértelmű, hogy ezek az animés kitörések mennyire szórakoztatók, ám határozottan azt az érzést keltik, hogy az adott sorozat tényleg inkább rajzfilm szeretne lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.