Színház

Saját kis káoszunk

Dekameron 2023

Kritika

A koronavírus-járvány témáját „elhasználta” a közélet, átitatódott hétköznapjaink ideológiai és morális szólamaival, ráadásul a Dekameron maga is szinte minden alkotónak az eszébe jutott, így igen nehéz fába vágja a fejszéjét, aki mégis a járványról szeretne egy műalkotásban beszélni.

Az eredmény szükségképpen heroikus bukás lenne. Most, hogy távolodunk tőle, és a legtöbben inkább csak elfelejteni szeretnénk ezt a rémálmot, mi sem természetesebb, hogy a Szikszai Rémusz által rendezett projekt irányt váltott, és az eredeti tervtől eltérően az írók teljesen szabad kezet kaptak, a kikötés csupán annyi volt, hogy arról írjanak, amit éppen maguk körül látnak a világban. Így írt Jászberényi Sándor az ukrán háborúról, Závada Péter egy fontos levélről, amely nem ér oda Mantovába a pestisjárvány miatt, Háy János Pipás Pistáról, aki elteszi láb alól a háborúban depresszióssá és agresszívvá vált férfiakat, Parti Nagy Lajos pedig rémálmot látott egy igen jó minőségű bőröndről és annak tartalmáról. Tasnádi István azt mutatta meg, hogy milyen hülye ötlet hazafinak lenni, Gimesi Dóra Odüsszeusz nőit hozta össze egy kórházi váróban, O. Horváth Sári pedig az olvadozó jég­táblákon igyekezett békét teremteni a jegesmedvék és a pingvinek között, de a macik nem akarták eléggé az összefogást, meg már úgyis tök mindegy volt az egész.

Szikszai Rémusz pedig egy kerettörténetet írt, s az így kilenc plusz egy kis rész között a sokszínűségük miatt mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb állót. Személyes kedvencem Fábián Péter tanmeséje Hiddel Béláról, a jószívű, kissé málé, konteókra fogékony fiatalemberről (Pethő Gergő remek alakításában), aki pár nehéz évet és egy idegösszeomlást követően eléggé kifordul önmagából. Nagyon tetszett még Székely Csaba Saját kis koronavírusunk című szövege, amely azt mutatja meg, hogyan tudunk a koronavírusból saját magunk számára előnyt kovácsolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.