Lemez

Újra együtt

Anohni and the Johnsons: My Back Was a Brick for You to Cross

  • - minek -
  • 2023. július 26.

Kritika

Az apróbb névváltozáson átesett nagyszerű zenekar 11 évig hallgatott, de még énekes-vezetőjének is már hét éve jelent meg az utolsó szólóanyaga.

Az új albumról érkezett hír önmagában is felkelthetné az érdeklődést, pláne, ha a visszatérő lemez még nagyon jól is sikerült. Anthony Hegarty hosszú időn át e néven, illetve az Anthony and the Johnsons tagjaként fellépő, egyedi énekhangjáról, orgánumáról bármikor beazonosítható előadó legalább annyira volt ismert zenészi kollaborációiról, mások lemezén való vendégszerepléseiről, mint saját (illetve zenekara) neve alatt publikált, amúgy rendre emlékezetes megjelenéseiről. Többek között Björk, Brian Ferry, Lou Reed vagy Laurie Anderson lemezein megjelent dolgait is beleértve, mind közül a legemlékezetesebb talán a Hercules and Love Affair vérbeli queer diszkócirkusszal való együttműködése. Az akkoriban szinte alaptagnak számító Hegarty öt számban is énekelt a zenekar 2008-as bemutatkozó lemezén, közöttük volt a megaslágernek bizonyult Blind is. Hogy mindez nem ért véget, bizonyítja, hogy a tavaly megjelent Hercules-album (In Amber) számainak felét is az átalakulása betetőzéseként 2016 óta immár Anohniként fellépő művész énekelte fel. Személyiségének és rendkívül gazdag zenei világának fontos sarokpontja, hogy a zenészvilágban elsők között, még 2005-ben nyilatkozott úgy, hogy a transzgender identitást közelebb állónak érzi, minthogy „csupán” melegként beszéljenek róla, de csak 11 évvel később, névváltásával egy időben kezdett magára a nagyobb nyilvánosság előtt is nőként hivatkozni. Dalai önmagukban is gesztusként, politikai kiállásként értelmezhetők, de azért – főleg eme új lemez kapcsán – nem kell holmi protest song és/vagy pol-beat gyűjteménytől tartani – garancia erre Anohni és zenésztársainak kivételes muzikalitása is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.