Az új albumról érkezett hír önmagában is felkelthetné az érdeklődést, pláne, ha a visszatérő lemez még nagyon jól is sikerült. Anthony Hegarty hosszú időn át e néven, illetve az Anthony and the Johnsons tagjaként fellépő, egyedi énekhangjáról, orgánumáról bármikor beazonosítható előadó legalább annyira volt ismert zenészi kollaborációiról, mások lemezén való vendégszerepléseiről, mint saját (illetve zenekara) neve alatt publikált, amúgy rendre emlékezetes megjelenéseiről. Többek között Björk, Brian Ferry, Lou Reed vagy Laurie Anderson lemezein megjelent dolgait is beleértve, mind közül a legemlékezetesebb talán a Hercules and Love Affair vérbeli queer diszkócirkusszal való együttműködése. Az akkoriban szinte alaptagnak számító Hegarty öt számban is énekelt a zenekar 2008-as bemutatkozó lemezén, közöttük volt a megaslágernek bizonyult Blind is. Hogy mindez nem ért véget, bizonyítja, hogy a tavaly megjelent Hercules-album (In Amber) számainak felét is az átalakulása betetőzéseként 2016 óta immár Anohniként fellépő művész énekelte fel. Személyiségének és rendkívül gazdag zenei világának fontos sarokpontja, hogy a zenészvilágban elsők között, még 2005-ben nyilatkozott úgy, hogy a transzgender identitást közelebb állónak érzi, minthogy „csupán” melegként beszéljenek róla, de csak 11 évvel később, névváltásával egy időben kezdett magára a nagyobb nyilvánosság előtt is nőként hivatkozni. Dalai önmagukban is gesztusként, politikai kiállásként értelmezhetők, de azért – főleg eme új lemez kapcsán – nem kell holmi protest song és/vagy pol-beat gyűjteménytől tartani – garancia erre Anohni és zenésztársainak kivételes muzikalitása is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
