Srí Lanka: polgárháború után teljes csőd

Ébredés a bódulatból

Külpol

Srí Lankán július 9-én az összeomló gazdaság ellen tüntető tömeg áttörte a rendőrök barikádját, és megrohamozta az elnök, Gotabaya Rajapaksa rezidenciáját. Hogyan vitte csődbe Srí Lankát a hatalmat 13 éven át etnikai erőszakkal, a demokratikus intézmények felszámolásával és populista gazdaságpolitikával gyakorló Rajapaksa-klán?

Miközben a többezres tömeg Rajapaksa medencéjében fürdőzött, vagy az elnöki palota egyéb luxusberendezéseit élvezte, az elnök elhagyta az országot, és Szingapúrba menekült. A Srí Lanka-i pártok vezetői ekkor válságtanácskozást hívtak össze, hogy minél hamarabb véget vessenek az utcai demonstrációnak. A tanácskozás végén a miniszterelnök, Ranil Vikramaszinha bejelentette, hogy kész lemondani pozíciójáról az ország érdekében. A bejelentést követően a tüntetők az ő rezidenciáját is megrohamozták és felgyújtották.

A veterán politikus pályafutása azonban nem ért itt véget; Vikramaszinha először 1993-ban lett Srí Lanka miniszterelnöke, majd azután még öt különböző alkalommal szerezte meg a pozíciót, azonban egyszer sem töltötte ki a mandátumát. A „ravasz rókaként” emlegetett politikus most is megtalálta a módját, hogy feltámassza politikai karrierjét; július 20-án a parlament államelnöknek választotta őt. A tüntetők szemében ez elfogadhatatlan, mivel Vikramaszinhát szoros barátság fűzi a Rajapaksa családhoz, amelynek tagjai romba döntötték az országot, és akiknek a kezéhez vér is tapad, továbbá ő volt az is, aki 2016-ban rábólintott arra, hogy Kína Új Selyem­út programjának Srí Lanka is része legyen, ami nagyban hozzájárult az ország eladósodásához.

De kik is azok a Rajapaksák, hogyan kerültek Srí Lanka élére, és hogyan vezették csődbe az országot?

A kormányellenes tüntetők többnyire békések maradtak, és a hadsereg nem kísérelte meg a hatalomátvételt a kialakult politikai vákuumban – s ez szerencsés módon ellentmond a Srí Lanka-i politikai erőszak II. világháború utáni hagyományainak. Srí Lanka ugyanis lakosságarányosan egyike a Föld belső polgárháborús erőszaktól leginkább sújtott álla­mainak.

 

Büntetlen háborús bűnök

A szélsőbalos, eredetileg maoista indíttatású Népi Felszabadítási Front (JVP) először 1971-ben, majd 1987-ben kísérelt meg fegyveres népfelkelést. A jobbára a húszas éveikben járó vagy annál fiatalabb felkelők brutalitását – elsődleges célpontjaik az állami hivatalnokok voltak – a központi kormányzat véres büntető hadjárattal torolta meg. Bár pontos adatok természetesen nincsenek erről sem, a halálbrigádok, a minden jogi formalitást nélkülöző tömeges gyilkosságok áldozatainak számát összesen több tízezerre teszik. Srí Lanka másik, még ennél az alapvetően a szingaléz többségen belül zajlott polgárháborúnál is súlyosabb konfliktusa a tamil kisebbség és a többségi állam belső háborúja, amelynek aktív szakasza 1983-tól 2009-ig tartott. A colombói kormány és a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (Liberation Tigers of the Tamil Eelam, Tamil Tigrisek) nevű szeparatista terrorszervezet közötti fegyveres harcban az ENSZ becslései szerint 80–100 ezren vesztették életüket, egyes források szerint csak a háború utolsó szakaszában, 2008–2009-ben 40 ezer civil halt meg a hadműveletekben. A pontos adatok nem ismertek, mert a Srí Lanka-i kormány sorozatosan megtagadta a független nemzetközi vizsgálatot a háborús pusztítás teljes mértékének kiderítésére. Egyes jelenté­sek szerint a kormányerők megkínozták a halálesetek és eltűnések regisztrálásában részt vevő tamilokat. (A szingaléz–tamil konfliktus hátteréről lásd keretes anyagunkat – a szerk.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.