Alig egy hónapja merényletet követtek el Ankara központjában. A parlament közelében két fegyveres megölt egy férfit, majd a tőle elrabolt autóval a belügyminisztérium épülettömbjére támadtak. Egyikük számos embert megsebesítve felrobbantotta magát, a társát pedig tűzharcban kellett semlegesíteni. A merényletet az Ankarával idestova negyven éve fegyveres konfliktusban álló Kurd Munkáspárt (PKK) vállalta magára. A török kormány az ilyenkor szokásos módon válaszolt: fegyveres erői többtucatnyi támadást hajtottak végre az észak-iraki PKK-bázisok ellen. A merénylet után néhány nappal kiderült, hogy a támadók a Rozsavának nevezett észak-szíriai kurd területről érkeztek, így arra lehet számítani, hogy a környéken különben is aktív török hadsereg ott is lecsap.
A merénylet egyéb szempontból is kapóra jött a török kormánynak. A gazdasági helyzet továbbra is kritikus, az infláció a hivatalos adatok szerint is 60 százalék körüli, a hétköznapi fogyasztási cikkek és szolgáltatások tekintetében pedig jóval magasabb. A pénzromlás ugyan lassul, de a líra az euróhoz vagy a dollárhoz képest az elmúlt egy évben elveszítette az értékének csaknem a felét. Mindezt tetézik az év eleji földrengés helyreállítási munkálataira fordított rendkívüli kiadások, és a többmilliós szíriai menekülttáborok egyre költségigényesebb finanszírozása. Ebben a feszült gazdasági és társadalmi környezetben a tavaszi választásokon megerősödött Recep Tayyip Erdoğan kormányzata egyre erőteljesebb külpolitikával igyekszik a rendszer társadalmi támogatottságát növelni. A kurd kérdés időnkénti előtérbe kerülése – mint a mostani merénylet kapcsán – csak az egyik kelléke a kemény politikai eszközök elfogadtatásának.
Az új csapás iránya
A Kaukázus térségének minapi fejleményei pedig rávilágítanak Ankara külpolitikájának egy másik kiemelt céljára, hiszen a karabahi örmény enklávé felszámolása nem történhetett meg Ankara tudta, beleegyezése és támogatása nélkül. Hegyi-Karabah megszüntetése csak az első lépés Ankara és Baku közös dél-kaukázusi projektjében. A következő az azeriek nahicseváni enklávéját az anyaországtól elválasztó Zangezur-korridor kérdésének „rendezése” lesz. Ez az alig ötven kilométer széles hegyvidéki terület biztosítja Örményország számára a déli kijáratot Irán irányába. S ahogy a Kaukázus régiójában minden területnek, így ennek is erősen vitatott a történelmi hovatartozása.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
