Hszi Csin-ping harmadik uralkodása

Hátramenetben

Külpol

A Kínai Kommunista Párt október végi kongresszusán a pártfőtitkár és államfő Hszi Csin-ping konszolidálta hatalmát: a Központi Bizottság harmadszor is pajzsra emelte. Kína lakói számára ez nem kimondottan jó hír.

Felemelkedő, megerősödött országot örökölt, a világ második legnagyobb gazdaságának irányítását vette át Hszi Csin-ping, amikor 2012 novemberében pártfőtitkárnak, majd 2013 márciusában államfőnek választották. Az előtte hatalmon lévő vezetőket valójában a „reform és nyitás” nagy embere, Teng Hsziao-ping választotta ki és emelte pozícióba – Csiang Cö-mint, aki az idei Népi Gyűlésen jelen sem volt (ő volt 1989 és 2002 között a pártfőtitkár – a szerk.), és Hu Csin-taót is, akit most októberben látványosan eltávolítottak az ülésről (2002 és 2012 között Kína első embere volt – a szerk.). Ők a Teng-féle szakértő gazdaságtervezés eszméit követték, s ők építették ki a mostani államkapitalizmust. A Hszi Csin-pinget megelőző húsz évben jól képzett, nyelveket is beszélő vezetők álltak az ország élén, akik Kína azóta is csodált felemelkedését tudásalapú kormányzással (és a Nyugat tőkéjével) valósították meg. Ekkoriban sokan nagy reményeket fűztek Kína demokratizálódásához is (még ha Peking időről időre kisebb népirtásokkal jelezte is viszonyát az egyetemes értékekhez).

A Hszi előtti technokrata vezetés gazdaság- és szociálpolitikájának köszönhetően több százmillió ember került ki a mélyszegénységből (bár további több százmilliónak ez soha nem sikerült). A GDP tudásba fektetett jüanmilliárdok és (jobbára lopott) technológiai innovációk hullámain szárnyalt. A 2011 és 2013 közötti infrastrukturális fejlesztések során Kína több cementet használt fel, mint az Egyesült Államok az egész 20. században. Megindult a legnagyobb migráció a világon: 600 millió vidéki kínai kelt útra gyárat, hidat, vasutat építeni. A társadalmi mobilitás átrendezte a hierarchikus viszonyokat, soha ennyi esély nem kínálkozott az előrejutásra. Kemény munkával az élet szebb lehetett – és a nép ezt tisztességes ajánlatként fogadta el.

Túltolt, fenntarthatatlan fejlesztések

Ám a csúcspont után mindig lejtő következik – ez a szakasz jutott most a hatalmát megszilárdító Hszinek. Annak a közkeletű bölcsességnek, miszerint a kínaiak pragmatikusak és száz évre előre terveznek, sajnos nincs és soha nem is volt köze a valósághoz. A kínai gazdaság ugyanis nem dübörög – és éppenséggel a közelmúltban az országra erőszakolt, a GDP-t mesterségesen pörgető, döbbenetes mennyiségű infrastrukturális fejlesztés miatt került mára leszálló ágba. Ugyanis fenn kéne tartani ezeket a fejlesztéseket – már ha fenntarthatók egyáltalán.

Kína büszkesége, az országot átszövő modern gyorsvasúthálózat ma házon belüli adósságcsapda. A tartományi önkormányzatok nem tudják törleszteni a vasúthálózatukra felvett hiteleket, Szecsuán tartomány fővárosa, Csengdu már 2018-ban 1,8 milliárd dollárnyi veszteséget jelentett. A Sanghaj–Peking vonal ugyan rentábilis, de nem ez a jellemző; már 2021-ben le kellett állítani minden további vasúti fejlesztést. Számos ingatlanfejlesztő óriásvállalat a csőd szélén táncol; a kínai lakásbuborék kipukkant, jelzáloghitel-bojkott sújtja az ingatlan- és a banki szektort, több bank, köztük az északkeleti Liaoning tartomány két bankja is csődeljárás alá került. A lakossági fogyasztás húszévi mélypontra süllyedt, a társadalom öregszik, a fiatalok 20 százaléka munka nélküli. A termelést egyre inkább Vietnamba, Indiába, Indonéziába helyezik át. A szigorú, zéró toleranciájú Covid-szabályozás miatt lehetetlen megbízhatóan szállítmányozni; de ha nem a zárlatok miatt, akkor a minden évben visszatérő árvizek miatt akadozik az áruk és a nyersanyagok mozgatása. Vagy, mint az idén, az aszály miatt: nyáron a 6000 kilométer hosszú Jangce vízhozama olyan alacsony volt, hogy nem tudtak rajta közlekedni a teherhajók. Mivel leálltak a vízerőművek is, akadozott az áramellátás, és a mezőgazdaság is súlyos károkat szenvedett. A pekingi vezetés pénzt bármikor tud nyomtatni, de vizet fakasztani még ő sem képes. A kínai gazdaság harminc éve nem volt ilyen mélyponton, és az Egyesült Államok húsz éve most először teljesít jobban, mint Kína.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.