Hszi Csin-ping harmadik uralkodása

Hátramenetben

Külpol

A Kínai Kommunista Párt október végi kongresszusán a pártfőtitkár és államfő Hszi Csin-ping konszolidálta hatalmát: a Központi Bizottság harmadszor is pajzsra emelte. Kína lakói számára ez nem kimondottan jó hír.

Felemelkedő, megerősödött országot örökölt, a világ második legnagyobb gazdaságának irányítását vette át Hszi Csin-ping, amikor 2012 novemberében pártfőtitkárnak, majd 2013 márciusában államfőnek választották. Az előtte hatalmon lévő vezetőket valójában a „reform és nyitás” nagy embere, Teng Hsziao-ping választotta ki és emelte pozícióba – Csiang Cö-mint, aki az idei Népi Gyűlésen jelen sem volt (ő volt 1989 és 2002 között a pártfőtitkár – a szerk.), és Hu Csin-taót is, akit most októberben látványosan eltávolítottak az ülésről (2002 és 2012 között Kína első embere volt – a szerk.). Ők a Teng-féle szakértő gazdaságtervezés eszméit követték, s ők építették ki a mostani államkapitalizmust. A Hszi Csin-pinget megelőző húsz évben jól képzett, nyelveket is beszélő vezetők álltak az ország élén, akik Kína azóta is csodált felemelkedését tudásalapú kormányzással (és a Nyugat tőkéjével) valósították meg. Ekkoriban sokan nagy reményeket fűztek Kína demokratizálódásához is (még ha Peking időről időre kisebb népirtásokkal jelezte is viszonyát az egyetemes értékekhez).

A Hszi előtti technokrata vezetés gazdaság- és szociálpolitikájának köszönhetően több százmillió ember került ki a mélyszegénységből (bár további több százmilliónak ez soha nem sikerült). A GDP tudásba fektetett jüanmilliárdok és (jobbára lopott) technológiai innovációk hullámain szárnyalt. A 2011 és 2013 közötti infrastrukturális fejlesztések során Kína több cementet használt fel, mint az Egyesült Államok az egész 20. században. Megindult a legnagyobb migráció a világon: 600 millió vidéki kínai kelt útra gyárat, hidat, vasutat építeni. A társadalmi mobilitás átrendezte a hierarchikus viszonyokat, soha ennyi esély nem kínálkozott az előrejutásra. Kemény munkával az élet szebb lehetett – és a nép ezt tisztességes ajánlatként fogadta el.

Túltolt, fenntarthatatlan fejlesztések

Ám a csúcspont után mindig lejtő következik – ez a szakasz jutott most a hatalmát megszilárdító Hszinek. Annak a közkeletű bölcsességnek, miszerint a kínaiak pragmatikusak és száz évre előre terveznek, sajnos nincs és soha nem is volt köze a valósághoz. A kínai gazdaság ugyanis nem dübörög – és éppenséggel a közelmúltban az országra erőszakolt, a GDP-t mesterségesen pörgető, döbbenetes mennyiségű infrastrukturális fejlesztés miatt került mára leszálló ágba. Ugyanis fenn kéne tartani ezeket a fejlesztéseket – már ha fenntarthatók egyáltalán.

Kína büszkesége, az országot átszövő modern gyorsvasúthálózat ma házon belüli adósságcsapda. A tartományi önkormányzatok nem tudják törleszteni a vasúthálózatukra felvett hiteleket, Szecsuán tartomány fővárosa, Csengdu már 2018-ban 1,8 milliárd dollárnyi veszteséget jelentett. A Sanghaj–Peking vonal ugyan rentábilis, de nem ez a jellemző; már 2021-ben le kellett állítani minden további vasúti fejlesztést. Számos ingatlanfejlesztő óriásvállalat a csőd szélén táncol; a kínai lakásbuborék kipukkant, jelzáloghitel-bojkott sújtja az ingatlan- és a banki szektort, több bank, köztük az északkeleti Liaoning tartomány két bankja is csődeljárás alá került. A lakossági fogyasztás húszévi mélypontra süllyedt, a társadalom öregszik, a fiatalok 20 százaléka munka nélküli. A termelést egyre inkább Vietnamba, Indiába, Indonéziába helyezik át. A szigorú, zéró toleranciájú Covid-szabályozás miatt lehetetlen megbízhatóan szállítmányozni; de ha nem a zárlatok miatt, akkor a minden évben visszatérő árvizek miatt akadozik az áruk és a nyersanyagok mozgatása. Vagy, mint az idén, az aszály miatt: nyáron a 6000 kilométer hosszú Jangce vízhozama olyan alacsony volt, hogy nem tudtak rajta közlekedni a teherhajók. Mivel leálltak a vízerőművek is, akadozott az áramellátás, és a mezőgazdaság is súlyos károkat szenvedett. A pekingi vezetés pénzt bármikor tud nyomtatni, de vizet fakasztani még ő sem képes. A kínai gazdaság harminc éve nem volt ilyen mélyponton, és az Egyesült Államok húsz éve most először teljesít jobban, mint Kína.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Disznóláb

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

A Balkán Ukrajnája

Miközben Ukrajna EU-csatlakozásáról ádáz viták dúlnak, Brüsszelben eldöntött tényként kezelik Montenegró 2028-as, de legkésőbb 2029-es csatlakozását. Az ország kicsi, és csak 620 ezren lakják, emiatt különösebben nem zavar senkit, és a felvételükkel üzenni is lehet a Balkán többi részére: nektek is sikerülhet, ha tesztek érte. De miért kell, hogy Montenegró mielőbb az EU tagja legyen, és mi köze van ehhez Szerbiának?

„Orbán kora akkor is velünk lesz”

Dolgozott Csurka Istvánnal, és ott volt a Fidesz kampányaiban is. A jobboldali közeg ismerőjeként állítja: látszik ugyan az erózió a kormánypárt környékén, de még egy választási vereség sem biztos, hogy véget vet Orbán állammodelljének.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.