Választás Törökországban: bukik-e Erdoğan?

Lehajtó az atatürki útra

Külpol

Vasárnap sorsdöntő parlamenti és elnökválasztást tartanak Törökországban. A verseny az utolsó pillanatig nyitott, de bárki lesz is a befutó, egy súlyos belső gazdasági és társadalmi gondokkal, regionális és globális kihívásokkal küzdő országot kell majd vezetnie.

Az észak-iraki kurd autonómia fővárosában, Erbilben hosszú sor áll a török főkonzulátus előtt. A külföldön élők már a múlt pénteken megkezdték a szavazást. Itt pár ezren, máshol, például Németországban milliók jogosultak szavazni. A sorban állók izgatottak, nagy a várakozás, a többségük változást szeretne.

Jól ment, rosszul megy

Recep Tayyip Erdoğan két évtizede meghatározó szereplője a török politikának. Isztambul népszerű polgármesteréből 2003-ban lett miniszterelnök, 2014 óta pedig – az idejekorán testére szabott-igazított alkotmányos felhatalmazással – köztársasági elnökként övé a legfőbb végrehajtó hatalom. A külügyminisztere, Ahmet Davutoğlu politológus professzor által kidolgozott, többirányú külpolitika révén a mérsékelt iszlamista Erdoğan a kétezres évek elején megerősítette Törökország regionális pozícióit. Befolyása az egykori oszmán területektől (Balkán, Líbia) a konfliktusos arab országokon (Szíria, Irak) át a belső-ázsiai török köztársaságokig terjedt. A belpolitikát autoriter módon alakította át, s korai évei alatt a török gazdaság soha nem látott fellendülést mutatott. Az infrastrukturális beruházások növekedése, az ipar modernizálása, a fejletlenebb kelet-anatóliai területek felzárkóztatása egészen az utóbbi évekig megállíthatatlannak látszott. Ankara a közel-keleti régió, sőt Afrika és Belső-Ázsia egyik vezető beruházója lett. Ez a másfél évtizedes felfutás az életszínvonal látványos emelkedésével, a korábbi gazdasági-politikai instabilitás eltűnésével járt.

Mindennek persze ára volt. Az oszmán hagyományokat újjáélesztő, és az iszlámot ismét az Atatürk által laicizált államszervezet részévé emelő elnök majd’ minden ellenfelét kiszorította a politikából, s igyekezett uralma alá hajtani a médiát is, ugyancsak majd’ teljes sikerrel. Az elmúlt években azonban keletkezett néhány hajszálrepedés a rendszeren. A gazdaság kifulladása a 2010-es évek közepén és a 2016-os zavaros hátterű, elvetélt puccs elleni kemény fellépés – amikor tízezreket bocsátottak el a közszférából s zártak hosszabb-rövidebb időre börtönbe – megrengette az erdoğani struktúrákat.

A 2018-as parlamenti választásokon az elnök politikai ereje, a mérsékelten iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette az abszolút többségét a Török Nagy Nemzetgyűlésben, s azóta koalícióban kormányoz az ultranacionalista Nemzeti Akció Párttal (MHP) és a radikálisan iszlamista Nagy Egység Párttal (BBP). Egy évvel később az önkormányzati választásokon az AKP elveszítette a három legnagyobb várost, Isztambult, Ankarát és Izmirt.

A gazdasági visszaesés három éve erősödött fel igazán, az infláció immár 80 százalék feletti, 1 euróért 5 török líra helyett már több mint 20-at adnak. Erdoğan egy-egy rossz adatra rendre a statisztikai hivatal vagy a nemzeti bank elnökének leváltásával reagált. A hitel­alapú fogyasztás politikája bedőlt. A Forbes magazin szerint a 2021-es GDP dollárban számolva ott tartott, ahol a 2011-es.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.