Talán észre sem vették, de az első alkalommal azóta, hogy a maastrichti egyezmény körüli népharag megbénította az Európa-pártiakat és felbátorította az eurofóbiásokat, vagyis három évtizede először nem úgy beszélünk „Európáról”, hogy milyen tehetetlen, hogy csak az uborkák görbületének osztályozásával van elfoglalva, hanem csak megállapítjuk, hogy életben van, lélegzik, sőt, bizonyít. A brit kilépés már nem úgy kerül szóba, mint az unió közelgő szétesésének a tagadhatatlan jele. „Brexit? Majd meglátjuk!” – mondjuk mostanában, sajnálkozva a szakításon, amit ma már a britek sem akarnának, de a brexit, hát ez van, az ő bajuk, és nem a 27-eké...
Akik előtt le a kalappal, olvassuk és halljuk minden oldalról, hiszen az unió stílusosan zárja az évet. Már úgy tűnt, hogy beleesett a magyar és a lengyel kormány csapdájába, akik blokkolták aköltségvetést és a gazdasági mentőcsomagot, hogy elejét vegyék az EU-s támogatás jogállamisági feltételeinek. Amikor az unió a döntő lépésre készült, úgy látszott, hogy megbotlik a saját lábában, de mégsem!
Miközben Franciaország és az Európai Bizottság azzal fenyegetőztek, hogy a mentőcsomagot államközi szerződésként vagy megerősített együttműködésben fogadják el, Budapest és Varsó nélkül, Angela Merkel esélyt kínált Orbán Viktornak és a lengyel jobboldalnak, hogy elkerüljék az arcvesztést. A két vezetés hivatalos biztosítékot kapott róla, az új kapocs a jogállam és az uniós pénzek folyósítása között nem szolgálhat eszközül arra, hogy olyan politikai irányvonalakat kényszerítsenek rájuk, amelyekről természetesen kizárólag a tagállamok hivatottak dönteni. Megerősítették azt is, hogy nyilvánvalóan az összes uniós ország, őket is beleértve, az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha vitatja ezeket a rendelkezéseket.
Olyan jogokat ismertek el, amelyek a szerződések alapján ugyan eddig is megillették őket, de az volt ebben az ügyes húzás, hogy egyrészt lehetővé tették nekik, hogy győzelmet kiáltsanak, másrészt felfüggesztő hatállyal ruházták fel az EU Bíróságához beadott kereseteket.
Vagyis Orbán Viktor úgy indulhat a 2022-es választásokon, hogy a jogállamisági feltételeket addig nem fogják bevetni, az Európai Bizottság pedig nem nyit aktákat a magyarországi korrupcióról.
Ezt hívják kompromisszumnak, ráadásul kiváló kompromisszumnak. Az unió egy vesszőt sem tett odébb az új rendelkezéseiben. A magyar és a lengyel kormány elkerülte a túlságosan lesújtó vereséggel járó megszégyenülést, és válság nélkül, anélkül, hogy bárki bármit is blokkolna, eldőlt, hogy
jogállamiság nélkül nem lesz többé európai szolidaritás.
Már ez is elég lenne a karácsonyfa alá az európaiaknak, de az unió nem elégedett meg ennyivel 2020-ban. A zöld megállapodással és azzal a döntéssel, hogy még erősebben visszafogja az üvegházhatású gázok kibocsátását, az Európai Unió a globális felmelegedés elleni harc élére állt. Azzal, hogy az amerikaiakat megelőzve letett az asztalra egy programjavaslatot a közös transzatlanti szövetség jövőjéről, megerősítette, hogy világpolitikai szereplővé akar válni, ami merőben újdonság.
Azzal: az EU-s országok közösen fognak felvenni egy 750 milliárd eurós hitelt, hogy ebből fedezzék az európai gazdaságélénkítést, az unió végre megdöntött egy tabut, ami eddig teljesen szükségtelenül bénította a működését. Azzal, hogy határozatlan időre eltörölte a költségvetési hiány és az államadóság felső határait, elsőként fordított hátat annak a negyvenévnyi thatcherizmusnak, ami megágyazott az új szélsőjobboldalnak Orbán Viktortól Donald Trumpig. Azzal, hogy kézbe vette a 27 tagállam oltóanyag-vásárlását, megtoldotta a hatásköreit az egészségügyi politikával, anélkül, hogy szerződést kellett volna módosítani és anélkül, hogy bárki zokon vette volna. Végül: azzal, hogy lefektette egy új szabályozás alapjait, ami arra kényszeríti a digitális óriáscégeket, hogy alkalmazkodjanak az európaielőírásokhoz, az élére állt az új, törvényen kívül álló világ megrendszabályozásának.
Mindezt kevesebb, mint egy év alatt. Ez dióhéjban azt jelenti: az európai egység a harmadik szakaszába lép: a közös piac és a közös pénz után politikai unióvá válik.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
