A tartományi belügyminisztérium (volt) jogtanácsosa írta azt a "muszlimteszt" néven is emlegetett honosítási kérdőívet, amelyet 2006. január 1-jével vezettek be Baden-Württembergben. A kérdőív heves vihart kavart az európai muszlim szervezetek, a baloldali és a liberális politikusok körében: a Frankfurter Allgemeine Zeitung a CDU jobbszélén tanyát vert Grellt a baden-württembergi Pim Fortuynnak nevezte.
Magyar Narancs: Miért gondolták egy teszttel ellenőrizni, hogy érettek-e a pályázók az állampolgárságra?
Rainer Grell: Az úgynevezett honosítási teszt egy "beszélgetési vezérfonal az állampolgársági hivataloknak" az eljáráshoz, amelynek keretében a leendő állampolgá-rok az állampolgársági törvénynek megfele-lően elismerik a szabad, demokratikus alapokmányt. Ez a törvény szerint mindenkinek kötelessége, aki a Német Szövetségi Köztársaság állampolgára akar lenni. A beszélgetésben a hivatal emberei azt ellenőrzik, hogy a pályázók nem csak üres szavakkal tettek-e hitet az alkotmány mellett. A vezérfonal egységes struktúrát dolgoz ki ezekhez az interjúkhoz, melyeket a tartomány 44 állampolgársági hivatalában folytatnak. Az, hogy a kérdések főként az iszlám országokból érkező bevándorlóknak szólnak, annak köszönhető, hogy ők teszik ki a tartományban állampolgárságért folyamodók jelentős részét. Ráadásul ők azok, akik a legtöbb problémát jelentik a hivataloknak, vallásos meggyőződésük és kulturális értékeik pedig gyakran nem egyeztethetők össze a demokráciával és az emberi jogokkal: azokkal az európai értékekkel, amelyek a szabad, demokratikus rend alapját képezik. A helyzet, ami szükségessé tette a beszélgetési vezérfonal bevezetését, azóta még jobban elmérgesedett, nemcsak Németországban, hanem számos más európai országban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában és Spanyolországban is. A legfőbb probléma az, hogy egyes muszlim erők mindenáron érvénybe akarják léptetni nálunk is az iszlám jogrendet, a saríát. Ez veszélybe sodorná a jelenlegi demokratikus jogrendünket, s ezt nem nézhetjük tétlenül.
MN: A fő probléma tehát ön szerint nem a bevándorlók nagy számában, hanem inkább abban az ideológiában keresendő, amelyet a muszlimok magukkal hoztak. Attól tart, akárcsak Oriana Fallaci, hogy Európából "Eurábia" lesz?
RG: A bevándorlók száma is szerepet játszik, de a legfontosabb mégis az ideológia, amit a muszlimok egy része vall. Ebben egyetértek Fallaci nézeteivel. A nyugati rend alapértékei, a demokrácia, a jogállam, az emberi jogok nem bocsáthatók áruba. Ezek több ponton is ellentétesek bizonyos iszlám elképzelésekkel. Ezt Németországban és Európa számos más pontján nem veszik figyelembe - s ez jórészt a nyugati politikusok hibája, akik túlságosan jóhiszeműek és informálatlanok. Közrejátszik az is, hogy meghunyászkodunk a nagy olajállamok előtt, súlyosbítja a helyzetet a sajtó nemtörődömsége és a muszlimok rafináltsága. A muszlim szervezetek képviselői lépten-nyomon azzal jönnek, hogy az iszlám a béke vallása, elutasítja az öngyilkosságot, a túszejtést és az emberrablást, miközben a férfiak és nők egyenjogúsága az egyik legtermészetesebb dolog az életükben, és még sorolhatnám. Persze vannak muszlimok - legalábbis Európában -, akik képesek öszszeegyeztetni a vallást a demokratikus alapelvekkel, őket szívesen látjuk. Azok viszont, akik Európából Eurábiát akarnak csinálni, ahol az egész élet a saríára, az iszlám jogra épül, nemkívánatos elemek.
MN: A vezérfonal közelebb hozta önöket a probléma megoldásához, vagy továbbra is bárki megkaphatja az állampolgárságot?
RG: Ez nem könnyen megválaszolható kérdés. Egyrészt már korábban biztosak voltunk benne, hogy a beszélgetési vezérfonalnak elenyésző hatása lesz. Ezt tovább csökkentette az a tény, hogy csak kétséges esetekben alkalmazták - én azt akartam, hogy minden muszlim országból érkező pályázót vessünk alá a tesztnek, hisz a hivatal munkatársai nem tudnak ránézésre különbséget tenni a "jó" és a "rossz" muszlimok között. Ugyanakkor volt egy nem várt, mégis örömteli hatása: a teszt elindított egy vitasorozatot, amely a baden-württembergi parlamenttől kezdve a német kormányon és az Európa Tanácson keresztül egész az ENSZ-ig éreztette hatását. A bel- és külföldi újságok közel négyszáz cikkben emlékeztek meg a tesztről, és számos tévéműsor is foglalkozott a témával. Ezt a hatást erősítette fel később a dániai Mohamed-karikatúrák és XVI. Benedek pápa regensburgi beszéde körül kialakult botrány. Nem terveztük viszont, hogy visszaszorítsuk az állampolgárságért folyamodók vagy az azt elnyerők számát. Csak az volt a célunk, hogy a megfelelő jelentkezőknek adjuk az állampolgárságot.
MN: A vitában hallható hangok jelentős része kritikusan vagy elítélően viszonyult a teszthez, ön mégis örömtelinek nevezi a hatást.
RG: A reakciók főként negatívak voltak. Az örömteljes ugyanakkor az volt, hogy a társadalom és az iszlám ellentétének kérdése egyáltalán megjelent a köztudatban. Idővel változásokat figyelhettünk meg az emberek nézeteiben, a 2006. májusi belügyminiszter-konferencia például napirendjére tűzte az integráció és a honosítás kérdését, valamint megerősítette, hogy a szabad demokratikus alkotmány elismerését, ha szükséges, egy honosítási beszélgetésben ellenőrizhetik. Ezenkívül megalakult több szervezet is, amely az európai iszlám kérdésével foglalkozik, így a Pax Europa vagy a muszlim szervezetek hatására az Exmuszlimok Központi Tanácsa. Nem mondanám, hogy ez csakis a honosítási tesztünknek köszönhető, de nagy szerepe volt abban, hogy egy olyan klíma jöjjön létre, amelyben az emberek nem félnek szembenézni a problémákkal. Az egyes sajtóorgánumokban is észrevehető volt a változás: alig pár hónappal a vezérfonal bevezetése után elhallgattak az eddigi kritikus hangok, a külföldiek pedig a lapok szerint ellenkezés nélkül vetik alá magukat a tesztnek.
MN: Mégis arra kényszerültek, hogy töröljenek vagy átdolgozzanak egyes kérdéseket.
RG: Evvel hamarosan végeznek. Két, homoszexualitással kapcsolatos kérdés törlését követelték. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy egyesek szerint a tartományban csak azok nyerhetik el a német állampolgárságot, akik pozitívan viszonyulnak a melegekhez. Ami persze ostobaság. Ezek a kérdések, amelyeket a hatóságok a legritkább esetben tettek fel, a tolerancia, az emberi méltóság és az emberek egyenlősége körül forognak. Feltételezi, hogy minden ember egyenlő, még akkor is, ha szexuális beállítottsága eltér az általánosan elfogadottól. Az európai értékrenddel nem összeegyeztethető, ha egy imám azt mondja Pim Fortuyn holland homoszexuális politikusról, hogy a melegek még annyit sem érnek, mint a disznók. Főleg, ha tudjuk, milyen rangjuk van az iszlámban a disznóknak, Iránban pedig ezrével végzik ki szexuális beállítottságuk miatt a melegeket.
MN: Számos régi állampolgár sem tartja tiszteletben az alaptörvényt. Elvárhatunk-e olyat az "újaktól", amit mi magunk sem tudunk teljesíteni?
RG: E kérdésnek annyi értelme van, mintha azt kérdeznénk: sok született németből is bűnöző lesz, milyen jogon tagadjuk meg akkor a más országokból érkező gyilkosoktól, bankrablóktól vagy terroristáktól az állampolgárságot.
MN: Egy tanulmányában azt írja, a muszlimokat szent könyvük feljogosítja arra, hogy hazudjanak a hitetleneknek. Hogyan akarja akkor megállapítani, hogy a válaszaikat tényleg komolyan gondolják?
RG: A vezérfonalat egy közel egyórás beszélgetésben alkalmazzák. Ilyen hosszú idő alatt nehezebb túljárni a hatóságok eszén, mint egy egyszerű nyilatkozatban vagy egy interjúban. Mindezen felül ösztönözheti őket a valóság kimondására az a tény is, hogy amennyiben kiderül, hogy hazudtak a hatóságoknak, visszavonhatják tőlük az állampolgárságot, még ha ezzel hontalanná is válnak.
MN: Volt már erre példa?
RG: Már nem vagyok aktívan szolgálatban, ezért nem láttam a legfrissebb adatokat. De annyit tudok, hogy az elutasítottak száma nagyon csekély, arról pedig még nem hallottam, hogy bárkitől visszavették volna az állampolgárságot.
MN: Hessen tartományban is egy teszttől tennék függővé az állampolgárságot. Mi a különbség a két eljárás között?
RG: A baden-württembergi teszt arra kíváncsi, mennyire elhivatott a jelentkező. Nálunk a kérdések megválaszolásához nincsen szükség lexikális tudásra, csak véleményre. A hesseni teszt viszont, amelyet még nem kezdtek el alkalmazni, mert egy törvénymódosítás előzi meg a bevezetését, csakis a tudásra megy rá, és arra kíváncsi, a jelentkező tudja-e, hány lakosa van Németországnak, valamint meg tud-e nevezni három német folyót vagy középhegységet.
MN: Tanulmányát egy olyan honlapon jelentette meg, amely már a főoldalon is "Európa iszlamizálódása" ellen foglal állást, művét pedig cinikusan a "hülye németeknek" címezte.
RG: A Politically Incorrect honlapot azért választottam művem megjelentetésére, mert én magam is ellenzem Európa iszlamizálódását. De ha belegondol, ki az, egyes muszlimokat leszámítva, aki erre vágyik? Az ellen, hogy engem egyesek iszlamofóbnak tartanak, nem tehetek semmit, a muszlim szervezetek úgyis mindenre rásütik ezt a jelzőt, ami nem tetszik nekik. Ez a szó mára annyira elcsépeltté vált, mint a "rasszista". A könyvemben érthetően leírtam, hogy nem teológiai kérdésekről vitatkozunk. A kérdéseket jogi és politikai szempontból vizsgáljuk. Minden arra megy ki, kié lesz a hatalom.
MN: Azt írja, nincs értelme különbséget tenni az iszlám és az iszlamizmus között.
RG: Elutasítom a két kifejezés megkülönböztetését, de ez nem azt jelenti, hogy minden muszlimot radikálisnak tartok, vagy azt állítanám, hogy automatikusan valamelyik szélsőséges szervezet pártján állnak. Vannak hithű muszlimok, akik gyakorolják a vallásukat, mégis két lábbal állnak az európai talajon. 'ket szívesen látjuk Németországban. Amszterdam marokkói származású alpolgármesterének, Ahmet Aboutalebnek véleményét osztom, aki azt mondta: az emigránsoknak kell alkalmazkodniuk a befogadó ország értékrendjéhez, nem pedig fordítva. Akinek ez nem tetszik, az minél előbb keressen magának más otthont.
MN: Az olyan, jelentéktelennek tűnő témák, mint a muszlim gyerekek részvétele a testnevelésórákon vagy osztálykirándulásokon, nem szorítanak háttérbe sokkal fontosabb témákat?
RG: Ezek nem jelentéktelen témák. Itt főképp arról van szó, hogy a gyerekek szülei nem tartják be a minden állampolgárra vonatkozó szabályokat. Ez is azt bizonyítja, hogy nem voltak képesek beilleszkedni a társadalmunkba. Emellett akadályozzák a gyerekek, a személyiség szabad fejlődését, a nemi egyenlőséget. Az iszlám vallás egyes alapvető kérdéseinek újratárgyalása, a vallás "megreformálása" nélkül nem jöhet létre békés együttélés a muszlimok és a nyugati civilizációk között. Az a feladat, hogy harcot vívjanak a hitetlenek ellen, amíg az egész világ az iszlám hatalma alá nem kerül, annyira elfogadható számunkra, mint amennyire annak idején a szovjet kommunizmus hatalmi törekvései voltak.
MN: Mit tehetnek az új EU-tagországok annak érdekében, hogy ne szembesüljenek azokkal a problémákkal, amelyekkel a nyugati országok nap mint nap küzdenek?
RG: Kurt Schumacher német politikus azt mondta, a politika a valóság figyelembevételével kezdődik. Az újonnan csatlakozott tagországoknak tudatosítaniuk kell, milyen veszélyek rejlenek az iszlámban. Ez alatt nemcsak az iszlám terrorizmust, hanem az egész politikai világnézetet értem. A politikai iszlamizmus neves teoretikusa, a pakisztáni Maulana Maududi szerint az iszlám nem a többi világvalláshoz hasonló, megszokott értelemben vett hit, hanem egy forradalmi vallás, melynek célja, hogy az ember által létrehozott összes államformát lerombolja. Nálunk még elég kevesen értenek egyet ezzel a nézőponttal. Helyette a politikusok a multikulturális társadalom szépségeiről beszélnek, és közben nem tesznek különbséget az iszlám és bármely más vallás között. Amint felismerték a veszélyt, olyan törvényeket kell hozni, amelyek a valóságban is alkalmazhatók, és kordában tudják tartani a problémákat. Mivel az iszlám mögött viszont hatalmas érdekek és mindenekelőtt hatalmas pénzösszegek állnak, nem lesz könnyű életbe léptetni ezeket a változásokat.
kérdések
6. Hogyan viszonyul ahhoz a kijelentéshez, hogy a nőnek mindenben engedelmeskednie kell a férjének, és az őt bármikor megütheti, ha nem szófogadó?
7. Ön szerint megengedhető, hogy valaki bezárja feleségét vagy lányát a lakásba, nehogy nyilvánosan szégyent hozzon rá?
9. Ön szerint előrelépés, hogy Németországban nők és férfiak a törvény szerint egyenrangúak? Mit kellene az államnak tennie, ha a férfi ezt nem fogadja el?
14. Mit gondol arról, hogy egyes szülők házasságra kényszerítik a gyerekeiket? Véleménye szerint az ilyen frigyek összeegyeztethetők az emberi méltósággal?
15. Németországban a testnevelésórák és az úszás az oktatási rend részei. Megengedné a lányának, hogy részt vegyen ezeken az órákon? Amennyiben nem: miért?
17. A lánya/felesége úgy szeretne öltözködni, mint bármely más német lány/nő. Megpróbálná ezt megakadályozni? Ha igen, milyen eszközökkel?
23. Hallott a 2001. szeptember 11-i New York-i és a 2004. március 11-i madridi támadásokról. A tettesek az ön szemében terroristák vagy szabadságharcosok voltak?
25. Mit gondol arról, ha egy férfinak Németországban egyszerre két felesége van?
27. Egyes emberek a zsidókat teszik felelőssé minden rosszért, és azt állítják, ők állnak a New York-i terrortámadások hátterében is. Mit gondol ezekről az állításokról?
29. Képzelje el, hogy a nagykorú fia azzal fogadja önt, hogy homoszexuális, és egy másik férfival szeretne együtt élni. Hogyan reagál?
És akiknek nem kellett
A kérdéssorral, a bevezetését megelőző és az azt követő hónapokban - Grell becslései szerint - több mint négyszáz újságcikk vagy rádió- és tévéműsor foglalkozott. Ezekben a tesztet rendszerint "betegesnek" és "megalázónak" nevezték, és hangsúlyozták, hogy a feltett kérdések többet ártanak, mint használnak az országnak: integráció- és iszlámellenesek, megbélyegzik a muszlimokat, ráadásul ellentétesek Németország alkotmányával. A török és muszlim érdekképviseletek nyílt levelekben ítélték el a tesztet, miközben a parlamentben a zöldek a beszélgetési vezérfonal azonnali eltörlését követelték. A közvélemény-kutatások és az állampolgárok visszajelzései viszont arról árulkodtak, hogy a lakosság nagyobb része helyesli az eljárást, bár a teszt szellemi atyja nem tagadja, hogy néha a "rossz oldalról" is kaptak támogató megjegyzéseket: így voltak olyanok, akik kijelentették, hogy muszlimoknak egyáltalán nem szabadna állampolgárságot adni, mások pedig egy "újabb osztrák szobafestőt" kívántak az ország élére, aki megmenti őket a török veszedelemtől.
