Külpol

A múlt csütörtökön a francia Szocialista Párt (PS) tagsága eldöntötte, hogy kit indít a jövő áprilisi köztársaságielnök-választáson. Ségoléne Royal lesz az első nő, aki komoly eséllyel pályázhat e tisztre. A fanyalgók szerint a választókért folytatott csatában lassan feloldódnak az ideológiai különbségek.

Az anarchoid vörös és fekete plázapink-türkizkékké szelídült, a tenyér sem szorul már lendülő ökölbe, hanem parolába simul a vezető üzletemberekkel. Január 10. után majd kiderül, hogy Daniel Ortega valóban össze akarja-e kapcsolni a gazdasági ésszerűséget a tömeges nyomor enyhítésével, a radikális populizmus felé tájékozódik-e, vagy egyszerűen megmarad a hatalmi játékoknál.

A Szaddám Huszein és két társa ellen egy 1982-es tömeggyilkosság ügyében hozott halálos ítéletet, illetve magát a bírósági eljárást Irakban és külföldön is igen eltérő vélemények kísérték a lelkes fogadtatástól kezdve a teljes elutasításig.

"Történelmi" találkozóra került sor Kolozsváron november 3-án: Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ült tárgyalóasztalhoz. A megbeszélés után közelednek az álláspontok, s ez azt is jelenti: eldőlt, hogyan alakul az RMDSZ stratégiája.

Koncentrálódni látszik a hatalom a kelet-afrikai országban, csak éppen nem a két éve nagy fáradsággal és nemzetközi rábólintással összekalapált átmeneti kormány, hanem az időközben megerősödött iszlamista erők kezében. A másfél évtizedes, mindeddig kezelhetetlen belviszály akár regionális háborúvá terebélyesedhet.

Michel Platini benyújtotta pályázatát a legrangosabb európai sportszövetség, az UEFA elnöki tisztségére. A másfél évtizede uralkodó első számú vezetőnek, a svéd Lennard Johanssonnak így hirtelen lett egy vetélytársa. A francia elképzelései alapjaiban alakítanák át az európai csúcsfutballt.

A második elnöki terminusát töltő Bush népszerűtlensége szinte páratlan, s a republikánusok által dominált törvényhozás is botrányról botrányra bukdácsolt az elmúlt két évben. November 7-én félidei választások lesznek az USA-ban, s noha a kampány még javában tart, a politikai madárjósok már a 2008-as elnökválasztás esélyeit lesik.

Ezúttal lendületesen működött az ENSZ-diplomácia. Öt nappal azután, hogy október 9-én Észak-Korea beszámolt első föld alatti atomrobbantásáról, a Biztonsági Tanács már meg is szülte egyhangú elítélő határozatát.

Vagy tucatnyi latin-amerikai országban volt (vagy lesz) az idén parlamenti illetve elnökválasztás. A nagy izgalmakon talán már túl van a kontinens. Brazíliában sokáig úgy tűnt, hogy érvényesül a papírforma, és Luiz Ináció Lula (ez becenév) da Silva már az első fordulóban besöpri a szavazatok több mint ötven százalékát.

Három választási győzelem után nemcsak Nagy-Britannia, de saját pártja is a brit kormányfő távozására vár. A nagyrészt sikeres kormányzás után a lelépés kevésbé ígérkezik dicsőnek, mint ahogy a kormányfő szerette volna.

Lapzártánk idején Grúzia elengedte - helyi szóhasználattal: kiutasította - azt a négy orosz tisztet, akit még a múlt héten vettek őrizetbe kémkedés vádjával a tbiliszi hatóságok. Hogy ezek után mi történik a grúz ásványvízzel, a grúz mandarinnal és néhány kisebb etnikummal a térségben, egyelőre kérdéses.

Az ugandai kormány a békéért cserébe büntetlenséget kínál az országot lassan két évtizede terrorizáló Úr Ellenállási Hadserege (LRA) vezetőinek, míg a Nemzetközi Büntetőbíróság a vádlottak padján szeretné látni a háborús bűnösöket. A dilemma súlyos.

Joseph Ratzinger tavalyi megválasztása óta úgy istenigazából most vonta először magára a nagyvilág figyelmét. Németországi látogatásának egyes mondatai éktelen haragot váltottak ki az iszlám képviselőiből, s e kínos affért a jelek szerint XVI. Benedek példátlan nyilvános bocsánatkérése sem zárta le.

Egymást követő hullámokban érkezett a vajdasági, a szlovákiai, majd a romániai "magyarverések" híre, melyek közül a romániai atrocitásokról szóló tudósítások voltak a legváratlanabbak. A Vajdaságban még rendezetlenek az etnikai konfliktusok, "hagyománya" van a háború után az erőszaknak. Szlovákiában nacionalista kormány van hatalmon. Ám Romániában nincs (deklaráltan) nacionalista kormány, tizenhat éve pedig nem beszélhetünk tettlegességig fajuló etnikai feszültségekről. Hol, kik és miért verik, ha verik a magyarokat Romániában?