Kultúra

Örök dagály

A Coldplayt alapvetően két nézőpontból lehet szemlélni. Ha úgymond potenciálisan irány­adó, vagy még naivabban: jóravaló gitárzenekarként tekintünk rájuk, akkor sűrűn kell csalódnunk bennük, de ha inkább világhódító kaméleonként, akkor már számos sikerélményünk lehet, amennyiben Chris Martinéknak drukkolunk.
  • Lang Ádám
  • 2016. február 7.

Gyenge fekete szárnyain

Szinte már az emlékét is elnyelte a múltunk sötét kútja, de volt idő, amikor a feldolgozás meghatározó tényező volt a rockzenében.
  • Greff András
  • 2016. február 7.

A Szűz jegyében

Véres féltékenységi dráma a Szajnán, eksztatikussá fokozódó apácakolostori jelenetsor meg egy végrendelet-hamisítási komédia (az olasz vígopera tán legutolsó csodája) – úgy lehet, Puccini egyfelvonásosainak színrevitelét örök időkig végigkíséri a kérdés: összeköti-e egymással más is A köpenyt, az Angelica nővért és a Gianni Schicchit, vagy csupán a teremtő önkényes döntése?

Könny és hányás

Valóban a vége felé, a 495. oldaltól kezd fölforrósodni A vége.
  • Radics Viktória
  • 2016. február 7.

A zongorafenomén

Februárban a Cziffra György Fesztivál idézi majd emlékét, így 1921-től 1994-ig tartó élete kerek évforduló híján is érdemes a figyelmünkre. Volt csodagyerek, hadifogoly és kényszermunkás, a Kedves bárzongoristája és francia kápolnatulajdonos – s nem mellesleg: csakis Liszthez mérhető virtuóz.

„Ha nem lennének gazdag zsidók…”

A Monarchia idején keletkezett hatalmas műgyűjtemények semmivé lettek, még azt is nehéz számba venni, hogy mi pusztult el. A gyűjtők élettörténete sokszor mesés, de nem mindig jó a vége.
  • Hamvay Péter
  • 2016. február 6.

„Örökre nyoma marad”

A szilveszterkor Kölnben elkövetett csoportos szexuális erőszak kapcsán beszélgettünk a Prima Primissima és Pulitzer-emlékdíjas On The Spot riporterével, akit 2011-ben a Tahrír téren bántalmaztak hasonló módon. De szó esik a magyar férfiakról, a kelet-európaiság előnyeiről és a gyomorgörcsről is.
  • Iványi Zsófia
  • 2016. február 3.

Berekedésig

Neve hallatán ma már keveseknek jut eszébe a jellegzetes orgánumú, karakteres hajdani színész, s alighanem már senki se véli őt valamiféle fiatalos ellenkultúra előretolt bástyájának: Till Attila minden különösebb feltűnés nélkül rég a helyére került.