Kultúra

A Bagoly és Cica rendezője, Pelsőczy Réka szerint olyan kisugárzása van, hogy más országokban filmipart építenének rá.

Nem akartunk hinni a rosszindulatú pletykáknak, a brit kollégák irányából érkező kritikáknak, de aztán sajnos minden balsejtelem beigazolódott: az év egyik legjobban várt koncertje az év legnagyobb csalódása lett, avagy megtudtuk, milyen is a Monkey-hakni.

Nagyban készül a Harcosok klubja folytatására, de először még mással – gonzóerotikával és slash fictionnel – sokkolja Amerikát. A világhírű írót a gépekhez fűződő erotikus vonzalmairól és a kormányzati szintre emelt magyar „buzilobbizás” amerikai lehetőségeiről is kérdeztük.

Klassz zenék nélkül nincs Pride, és a legjobb, ha a vonulók ajánlanak. Neves közgazdász, rendező, idős és fiatal menetelők küldenek számokat – Pinktől Kodályig.

Erős elkötelezettség és még annál is erősebb gyomor kell ahhoz, hogy az ember huzamosabb időt töltsön el az Echo Tv vitaműsorait szemlélve.

Megszokott, ha egy művészeti fesztiválról szóló beszámoló a szakmai programok értékelésére szorítkozik, de valójában nem a színpadon dől el, visszajön-e a néző a következő évben. Ezért ha meg szeretném győzni az olvasót, hogy jövőre utazzon el Temesvárra - márpedig ez feltett szándékom -, mindenekelőtt azzal a felszabadító rendetlenséggel kell kezdenem, amely a Budapestről kiszabaduló utazót fogadja. Kaotikus terek és kipofozott korzók, reménytelenül csúnya és éppen megújuló utcák, szocreál csodák és diadalmas paloták, folyópart és - főleg - parkok minden mennyiségben egy lüktető, élő városban.

Az Oscar-díjas Luc Jacquet a pingvinek után most az esőerdőket, pontosabban a fákat igyekszik a moziba vinni, nemcsak papírpohár formájában. A természetfilm viszont már csak ilyen "elmeséljük, mit látunk a képen" műfaj, és ez attól sem lesz hiperszenzációs narrációs technika, ha a képek esetünkben lélegzetelállítóak. Elég egyértelműen adódik az is, hogy keretnek a mesélés klasszikus típusát adjuk, csak a kandalló, fotel, nagypapi párosítás helyett itt fákon ücsörgő biológus (?), Francis Allé mesél.

A Vetíteni nem elég első részéből úgy tűnik, Kodolányi a BBS történetének izgalmas pillanatát kiragadva hagyományos filmtörténeti doksit készített. "Beszélő fejes" megszólalásokkal mesélnek az egykori szereplők arról, miként imbolyogtak a három T "tűrt" kategóriájának alsó és felső határa között.

A Ninja Tune kiadó háza táján kifejezetten megszaporodtak a fiatal tehetségek, akik friss ötleteket hoznak magukkal - Andy Carthy azonban még a régi gárdához tartozik. Őt még 1998-ban igazolták le Ninjáék -, habár a grafikusként és animátorként is figyelemre méltó, zenéivel csaknem egyenértékű képi világot megálmodó Scruff sokkal inkább kreatív és fáradhatatlan dj-ként, mint szorgalmas zenekészítőként volt ismert.

Tematikus válogatásokkal és több partisorozattal ünnepli tizedik születésnapját a brit elektronikus tánczene egyik legnagyobb óriása, a londoni székhelyű Hyperdub kiadó.

Majdnem száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal "utolsó romantikus operája", Az árnyék nélküli asszony eljusson a pesti Opera színpadára. Ha e majd' száz esztendő fölemlítését kivételesen nem az örökös megkésettség oly népszerű témájának elröcögtetésére használjuk fel, megértést tanúsítva akár még valaminő halvány ésszerűséget is vélelmezhetünk e tény mögött.

Kiadásra szánt ingatlan lerobbant falai között járunk, a helyszín az Ajtósi Dürer soron található Professzorok Háza, amelyről az a városi legenda járja, hogy az ide érkező külföldi professzorok egyike-másika a Városligetben lelt gyönyörre.

Ha épp nyitottak vagyunk, mondják, az látszik a testtartásunkon is. Mi több, ha felvesszük ezt vagy azt a pozíciót, nyitottabbnak is fogjuk érezni magunkat. Szellemes gondolat, hogy erre a jelenségre egy teljes előadás épüljön.

A Fészek Klubban látható csoportos kiállítás minden jó szándéka és lelkes kurátorok közreműködése ellenére is sajnos nagyon sok sebből vérzik. Mintha elkerülte volna a kurátorcsapat figyelmét, hogy az utóbbi huszonöt évben számos kiállítás állította középpontjába a témát, sőt egész alkotói életművek fókuszálnak erre a területre - ezeknek pedig közös jellemzőjük, hogy nem a hosszú alcímben megjelölt, komplex jelenség egészével, hanem egy-egy lényeges vonásával foglalkoznak.