Kultúra

"15-i levele az őrületbe kerget. Ez a zsidó egoizmus! Elegendő, hogy az emberből antiszemitát csináljon. Ez a faji büszkeség, ez a szolidaritás! Azt gondolja, hogy engem bármelyik cselekedetemben az a gondolat vezérel, hogy német vagyok?

Spanyol nyelvű, de nem spanyol írónak, Borges örökösének vallja magát. Néhány hete jelent meg magyarul jórészt a spanyol polgárháború végnapjaiban játszódó, komoly nemzetközi sikert aratott regénye, a Szalamiszi katonák.

Felhúzzuk a fehér cérnakesztyűt, kézbe vesszük a szétszabdalt, szögekkel kivert, üres vagy jelekkel telecsúfolt könyveket, és máris feltárulnak előttünk egy alig ismert művészeti ág finom kis titkai.

Egy irodalmár és egy építész-épületkritikus araszol végig mondatról mondatra kortárs és közelmúltbeli magyar szépirodalmi szövegeken. Kétfelől vizsgálják, kétfelé szedik ízekre az ábrázolásmódot, a nyelvi szerkezeteket, a tartalom és a kifejezés mélyrétegeit, hogy feltárják: hogyan beszél itt és most az irodalom az épített térről.

Kár az előadást a Tibornak szeretettel alcímhez fűzött magyarázattal kezdeni. Goda Gábor koreográfus-rendező a Mu Színház néhai alapítójához, Leszták Tiborhoz fűződő barátságáról, közelségről, távolságról, szavakról és csendekről vallva a kezdet kezdetén elárulja, milyen alkotói kérdésekre született válaszul a darab.

Több okból is furcsa képződmény a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum kiállítása. Egyrészt a kizárólag a címben szereplő gésák miatt, másrészt mert nehéz eldönteni, hol is találhatók a tárlat súlypontjai: a hagyományos japán tárgykultúrán, vagy a kortárs magyar ékszertervezők alkotásain.

Mindannyian jobban jártunk volna, ha Luc Besson Az ötödik elem után felhagy a filmezéssel. Most például a híres gitáros, Steve Van Zandt norvégiai ámokfutása (a Lilyhammer) tetszhetett meg neki, ezért Manzoniékat, a New York-i gengsztercsaládot - tanúvédelmi program keretében, még szép - egy isten háta mögötti normandiai falucskába helyezte el.

Ulrich Seidl hit-remény-szeretet trilógiája az önmaguk paródiájába/ellentétébe fordult jámbor keresztényi értékekről, illetve ezen értékek kínzó hiányáról ad kijózanítóan pontos képet.

A gitárhős nem hal meg, csak átalakul: habár a mainstream rockzenében már rég nyugdíjazták a gitárbajnokokat, a bluesban még szabad a pálya. A szofisztikált brit bluest érces rock 'n' roll hangzással bevonó Bonamassa simán a legjobb igazolás a blues-rock takaros rendben tartott pályáján.

Az obskúrus indie-énekesnőből megbízható középkategóriás sztárrá válás meséje az izlandi Emiliana Torrini esetében is a klasszikus narratívát követi annak kötelező fordulataival. Az egyik ilyen a hirtelen beütő siker, amely a 2008-as Me And Arminivel következett be.

"Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba", juthatott volna eszébe Recenzensnek a híres Hérakleitosz-aforizma, amikor belépett a BMC szépségesen egyszerű, remek akusztikájú hangversenytermébe.

A Maus új fejezetet nyitott a képregény történetében: a zsidókat egérnek, a nácikat macskának, a lengyeleket disznónak ábrázoló többkötetes graphic novelben a szerző lengyel zsidó édesapja holokauszt-visszaemlékezéseit képregényesítette - a kísérlet olyan jól sikerült, hogy a Pulitzer-díj történetében először díjaztak képregényt. Az életmű kiállítására készülő művészt New York-i stúdiójában értük utol telefonon.