A könyv lehet agyagtábla, fatábla, papirusztekercs, pergamen, de lehet kazetta, flopi vagy fájl az éterben. Ettől a sokféleségtől, a meghatározás lehetetlenségétől a könyvművészetben sem lehet szabadulni. Se a művészek, se a szakkönyvek nem tudnak egyértelmű választ adni a kérdésre: mi a művészkönyv? Még az sem egyértelmű, hogyan nevezzük: művészkönyv, művészi könyv, livre d'artiste vagy könyvmű? Keskeny a határ. Egy szép könyv, egy jól tervezett borító már művészi aktus? Az extrém papíron múlik? Vagy a grafikákon? De a grafika művészkönyv-e vagy csupán illusztráció? A székesfehérvári V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás tárgyait hívtuk segítségül: a több mint 300 művet felvonultató tárlatból talán kiderül, mitől válik műalkotássá egy könyv.
Mert ez alapvetően és elsősorban művészi alkotás - mondják. Nem a benne található betűk, vagyis írott, irodalmi tartalmuk miatt - a művészkönyvek önmagukról szólnak. "A művészkönyv az, amit művészek készítenek. A hangsúly a képzőművészeten van, nem az irodalmon" - összegzi Szirányi István, a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának (MMAT) elnöke. A művészkönyv lehet könyv formában kiadott grafikai vázlat vagy drága, kis példányszámban kiadott luxusmű, a lényeg, hogy máshogy álljunk hozzá, máshogy "olvassuk". "A forma, a könyv mint tudástár sokakat inspirál; a művész valamit kitalál, ami formailag, tartalmilag könyvre utal. Ettől még persze egy szobrászkiállításra is kikerülhetne - meséli Izinger Katalin, a kiállítás kurátora. - A lényeg, amely az alkotások beválogatásánál is fontos szempont volt, hogy művészileg reagáljon erre a történeti műformára, médiumra, és kvalitásos műalkotás legyen."
A műveknek alapvetően három típusát lehet megkülönböztetni. A hagyományos könyv formátumot megtartó, sőt több példányban is előállított művek - például átírt és üres könyvek - nem távolodnak el nagyon a megszokott könyvtől. Ellenben a könyvtárgyak lapozhatatlanok, inkább gesztusok, ironikus reflexiók, a képzőművészet, a szobrászat eszközeivel élnek. A harmadik irányzat a könyvmunka, amelyben a formai felépítés a hangsúlyos: a vizuális alkotás, a papírművészet, a tipográfia, a vágás, a hajtogatás, az írás gesztusa, az átfedett szövegek.
(F)luxuscikk
A művészkönyv története - bár köthetnénk a könyvtörténet korai szakaszának egyedi, megrendelésre készített, illuminált kódexeihez is - leginkább a múlt század ötvenes éveitől íródik; az avantgárd, a dadaizmus oldalhajtásának mondható. Ugyan a 18. századból William Blake-et szokás igazi elődként emlegetni, akinek minden kötete egyedi alkotás volt, a szöveg és kép elválaszthatatlan összefonódásával. A dadaizmus kísérletező látásmódja és a tény, hogy a galériáknál és kiállításoknál olcsóbban lehet könyv formátumban műalkotásokat terjeszteni, logikusan vezetett el az íróktól független művészkönyvekig. A művészkönyv atyjának a svájci Diether Rothot és Ed Ruschát szokás nevezni, akik a könyv mediális lehetőségeit kutatták. A hetvenes évekre a műfaj már a virágkorát élte, főtémává vált a könyv mibenléte, annak kulturális, társadalmi, esztétikai funkciója. A könyvmű már nem volt lapozható, nem volt olvasható, megjelentek az installációk. Magyarországon a mail artot és a könyv formátumú művészetet a szamizdat tette, úgymond, praktikussá: könnyen, csendben lehetett egymásnak küldeni, kis példányszámban bemutatni azt, amelyet másképp nemigen lehetett.
Ha az avantgárd, a képvers és a tipográfia szavakat emlegetjük magyarul, akkor előbb-utóbb előbukkan Kassák Lajos. Most sincs ez másképp, vele kezdődött a nemzetközi művészkönyv-kiállítások története is. 1987-ben ugyanis a Kassák-emlékkiállítás szervezésekor merült fel, hogy teret adjanak ennek a perifériára szorult, de nem jelentéktelen műfajnak. Az eredetileg tehát lázadásnak és undergroundnak induló műfaj múzeumba került, sőt egyes irányzatait tekintve árucikk lett. "A hollandok például ISBN számmal ellátott, pár száz példányszámban kiadott és árusított könyvet is művészkönyvnek mondanak - meséli Szirányi. - Az eredetében benne van a dada, a lázadás. Mostanra azonban túlzottan kifinomult, nagyon arisztokratikus lett. Belobbant az az irány, hogy eladjuk a művet, míg régen ezek önmagukért születtek."
A könyv jelenkori színeváltozása, a Gutenberg-galaxis átalakulása (évtizedek óta elsiratott, de soha be nem következett vége) viszont lehetővé teszi, hogy a műfaj reneszánszát élje. Egyetemeken, főiskolákon oktatják, biennálékat, triennálékat rendeznek. Persze ez alapvetően periferikus műfaj, nagyon kevesen készítenek csak művészkönyveket. Izinger tapasztalatai szerint sok művész másik területről - grafika, textil, szobrászat - jön, és a művészkönyvkészítést kirándulásnak tartja. Az 1993-ban megalakult Magyar Művészkönyvalkotók Társasága igyekszik összegyűjteni a műfaj képviselőit, s egyfajta diskurzust teremteni a sokféle művészeti ágból érkezők között. Elsőrendű céljuk, saját megfogalmazásuk szerint, olyan könyvművek létrehozása, melyek a könyvről mint médiumról új képet adnak, kísérleti formában, a legkülönfélébb anyagok, textúrák és tipográfiák felhasználásával, de a hagyományos könyvművészeti eljárások beépítésével. A társaság körülbelül 30 tagot számlál, köztük fiatal pályakezdőket és külföldi tagokat is találunk. Említhetőek lennének Kiss Ilona művei, Butak András leporellói, illetve Barabás Márton vágott, metszett vagy már-már szobrászati alkotásai. Többségük megjelent a székesfehérvári kiállításon, de folyamatos a kapcsolattartás a külföldi könyvművészközeggel is. A nagyobb európai városokban többször is jól szerepelt a magyar művészkönyv, Párizstól Bázelig a műfaj fontos helyszíneire kapnak meghívást. "Úgy látom, egyre többen tudnak a művészkönyvről - mondja Szirányi. - Helye van a magyar kortárs képzőművészetben is."
Helye van, de hogy mennyire tud megújulni, az kérdéses. Említhetők persze a könyvinstallációk, például Lengyel András munkái, akinek egyik akciója a könyvek befalazása volt Besztercebányán 1992-ben. ' az, akinek 2013-as Olvasás a szabadban című műve már a táblagépekre és az "új" olvasásra reflektál. Várnai Gyula pedig videoinstallációval emelte le a könyveket a polcról. Nagy forradalom azonban nincs - mondják, s a kiállítás anyaga is bizonyítja, hogy jóval kevesebb az installáció, a könyv jövőjére reflektáló alkotás. "Nincsenek nagy tendenciák, gyors változások. Ez is az egyik oka, hogy elég 6-7 évente megrendezni ezt a kiállítást" - mondja Izinger.
"Ahogy egy pausz susog"
A Perneczky Géza, Galántai György és Kovalovszky Márta szervezésében indult kiállítást már ötödik alkalommal rendezték meg Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumban, illetve jelenleg a Városi Képtárban is (a kiállítás szervezői a két múzeum részéről: Izinger Katalin és Szűcs Erzsébet). 220 művész több mint 300 műve kerül elénk szerte a nagyvilágból, Olaszország, Franciaország, Hollandia és az USA éppúgy képviselteti magát, mint Ausztrália vagy Dél-Korea. 26 év és 5 kiállítás után itt, Székesfehérváron jött létre Magyarország első és máig egyetlen múzeumi művészkönyvgyűjteménye. Jelenleg körülbelül 600 alkotó 1500 művét tartalmazza az anyag, ennek persze csak töredéke mutatható be egy-egy kiállítás alkalmával. A két épületben bemutatott anyag így is hatalmas, alig befogadható egyszerre. "A korábbi évekhez képest újítás volt, hogy meghívtunk egy nemzetközi zsűrit, ami jó ötletnek bizonyult. Eddig mindenki kiállíthatott, aki küldött anyagot. 2006-ban viszont éppen ezért már nagyon zsúfolt volt a kiállítás, és voltak munkák, amelyek igazából nem voltak elég színvonalasak - meséli Izinger. - A kiállítás anyaga egyébként úgy áll össze, hogy az ember elkezdi keresni a külföldi alkotókat a neten, és küldözgeti a felhívást. Idén leginkább a visegrádi négyek országait sikerült újként bevonni."
A kiállítás igazi könyvlabirintus, barangolás jelentésekben és terekben. Sok a rajz, a grafika, a művészi nyomat és az örök klasszikus: a művészi illusztrációk. (Amúgy láthatóan Rilke és Shakespeare, pontosabban Ophelia örvend iszonyú népszerűségnek.) Finomság, cizelláltság, lágy anyagok, varrott vagy épp tűvel formázott művek, textil- és papírvariációk. Ez mind esztétikum, kedves báj. Van azonban súly is, kevesebb, de izgalmasabb anyagok társadalmi reflexiókkal. A német Marina Naprushkina Apu rendőr. Mi a munkája? című művében a gyermekkönyv formátum és a gyurmafigurákról készült fotók kontrasztjával hívja fel a figyelmet a nőket érő rendőri zaklatásokra. Lunardi a Berlusconi-éráról állít össze rendszerkritikus almanachot.
A könyvtárgyak, a hajtogatott, vágott vagy épp hajóvá és mesei terekké formázott könyvek a másik világ, amelybe betekinthetünk. Az üres könyvek variációi, ahol mű nincs, csak margójegyzet. Mrozáek Zuhanás közben című plexikönyve pedig a szövegek egymásra rakódását teszi láthatóvá. Mindezek mellett rengeteg a játék, az összekacsintás, még akkor is, ha sokszor félrevisz minket a szépelgő irodalmi reflexiók sora vagy a montázsolt, könyv- vagy útlevél-átértelmezésekből született öntörténet. Heberling Gépíróiskolája, amely a gépírás közbeni sérülések kezelését mutatja meg egy elsősegély-tankönyv mintájára, vagy Pulaski Gengszterkönyvek sorozata, amely egyszerre műfajparódia és popkulturális montázs. Varga Gábor Farkas Honfoglaló kártyái pedig a magyar társadalomkritikus attitűd egyetlen, de annál ötletesebb megnyilatkozása. Metakönyv, játék, szalagkönyvek, az ember nem győzi látni, érezi, lapozni. Merthogy megteheti - talán ez az egyik legnagyobb erénye a kiállításnak. A belépő mellé fehér cérnakesztyűt és így abszolút élményt kaphatunk. "Több külföldi művészkönyv-kiállításon vitrinbe került egy műfaj, amelynek lényege a tapinthatóság, az olvashatóság - ez furcsa számomra. Ritka, hogy ennyire szabadon hagyják a műveket - állítja Izinger. - De azt gondolom, hogy ezek csak akkor tudnak érvényesülni, ha ki lehet nyitni, ha lapozni lehet őket. Sokszor az anyag, a különleges papírok, a tapintás, az illat, a hang, ahogy egy izgalmasabb pausz susog - ez mind hozzátartozik az élményhez." A művek nagy része ráadásul szerencsére itt maradhat: ajándékként bővítik a székesfehérvári gyűjteményt. Igaz, állandó kiállításra nincs hely, de időszakonként legalább felvillanhatnak ezek a margóra szorult, a könyv médiumának értelmezését tekintve viszont nagyon is izgalmas darabok. A Gutenberg-galaxis átalakul, a könyvnek viszont nincs vége. Ahogy Sarah Bodman írta a katalógus bevezetőjében: "lám, mégis van bennük holmi varázserő".
