Magyarországon 1945 után előírták a fasiszta és szovjetellenes művek beszolgáltatását, a kötelezettség magánszemélyekre is vonatkozott. A teljes címlista nem mindenhová jutott el, de országosan 5-600 ezer könyvet gyűjtöttek be.
Hiába készülnek sorban a nagy amerikai figurákról szóló presztízs-dokuk, az idei jelöltek közé kizárólag nemzetközi filmek kerültek be.
A belga Jan Fabre 18 hónap felfüggesztettet kapott 2022-ben, nálunk idén a MITEM látja vendégül.
Szerdán a berlini közönség is megismerheti A fiúk országa szerzőjét.
8+1 film két nap alatt - az Ózdi Kohászati Üzemeket és munkásait így még egészen biztosan nem láthattuk.
Bírálta a szigorú abortusztilalmat, a demokrácia tömegélményén dolgozott, és igazi szociáldemokrata volt, akit a kommunisták álnokul szélsőjobboldalisággal vádoltak. Végre megjelent Kéthly Anna életrajza is, amiről Antoni Rita írt az Olvasni muszáj sorozatban.
A rádió néha olyan dolgokra is képes, amilyenekre racionális számítások szerint nem kellene képesnek lennie. Például milyen egy filmklub, amelynek csak a hangját halljuk? Elsőre elég bizarr ötletnek tűnik, és mégsem egészen az.
Olaszországban járunk, ahol egy követ sem tudunk úgy eldobni, hogy az ne egy antik síremléken landoljon.
A viszonzatlan szerelemről szóló történetek gyakran inkább szánakozást és sajnálatot ébresztenek, ezzel szemben a szemmel láthatóan viszonzott, de beteljesületlen vonzalom mintha heroikusabbnak, megindítóbbnak tűnne a vásznon/képernyőn. Abban viszont megegyeznek, hogy jól tálalva édes kín nézni mindkettőt.
Akinek van családja, könnyen láthatja úgy, hogy az idill sokszor a borzalmak előszobája, és kizárólag arra jó, hogy még magasabbról essünk pofára, ha beüt a krach.
Bizony léteznek fordulatos Krasznahorkai-regények, a Zsömle odavan ilyen. A 2010 körül játszódó történet főszereplője a kilencvenes éveit taposó Kada József, Józsi bácsi, a nyugdíjas villanyszerelő, akiről az hírlik, hogy valójában az Árpád-házi királyok leszármazottja, sőt, Horthy Miklós titkon királlyá koronáztatta, így már csak vissza kell ülnie a trónra, megszüntetve a jöttment kormányok országvesztő károkozását.
Az, hogy a diatonikus hangsorok egyeduralmának vége lett, aligha hozott olyan szembetűnő változásokat a világ számára, mint a modern kor egyéb kataklizmái, amelyek feldúlták az életünket: a városiasodás, a technológiai forradalmak, a tömeggyártás és a popkultúra. De nem lehet egészen elszigetelni a klasszikus zene útjait a történelem mozzanataitól.
