Magyar Narancs: Több mint száz művész és médiaszemélyiség között a te neved is szerepelt az online tartalomkészítők kegyelmi botrány miatt szervezett februári tüntetésének támogatói között. Miért érezted fontosnak ezt a kiállást?
Fekete Giorgio: Van ez a romantikus vágyam, hogy szeretnék egy olyan országban élni, ahol a tettek következményekkel járnak. Számtalan közéleti szereplő van, akik olyan dolgokat engedtek meg, illetve engednek meg mind a mai napig maguknak, amelyek fényében teljesen elképesztő, hogy még mindig pozícióban vannak. Ez már önmagában is nagyon furcsa, ezért minden olyan kezdeményezésnek örülök, amikor valaki arra vállalkozik, hogy hangot adjon ennek a problémának. Ezzel együtt teljesen nonszensz, hogy online tartalomgyártókra és zenészekre hárul, hogy megszervezzenek egy tüntetést. Félre ne érts, fantasztikus, hogy ebbe belevágtak, nagy bátorságra vall mindegyikük részéről – de hol voltak azok, akiknek ez a feladatuk lett volna?
MN: A szervezők válasza erre az volt, hogy egy hangsúlyosan pártpolitika-mentes megmozdulást szerettek volna.
FG: Persze, ez jogos, de elég jól jellemzi a hatalom monopóliumának abszurditását az, hogy azok, akik meg tudnak mozgatni ekkora tömeget egy ilyen súlyos eseményre reagálva, nem például ellenzéki politikusok vagy pártok, hanem vloggerek. A saját szerepvállalásommal – vagy éppen annak hiányával – kapcsolatban egyébként mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy nem is tudok, és nem is állítom, hogy tudnék hozzáértő véleményt kifejteni politikai ügyekben. Ha közéletről van szó, akkor az alapvető empátia az, amit fontosnak érzek.
MN: Ez az empátia hogyan kapcsolódik számodra a művészethez és a zenéhez? A Carson Comával az elmúlt években többször is léptetek fel például tanártüntetéseken.
FG: Mint zenekar, annyit csinálhatunk, hogy számunkra fontosnak tekintett értékeket bemutató dalokat írunk, illetve eldöntjük, hogy hol játszunk és hol nem. Úgy gondolom, ez az, ami igazán hatásos és maradandó, illetve így tudunk a leginkább segíteni a hasonló ügyekben.
MN: Hogyan döntitek el, hogy melyek azok az ügyek, amelyek mellé érdemes odaállni? Ha például te, Fekete Giorgióként nyilvánosan kifejezed a támogatásodat egy tüntetéssel kapcsolatban, vagy hárman akusztikus koncertet adtok egy demonstráción, végső soron akkor is az egész Carson Comát képviselitek. Ezt hogyan kezelitek a zenekaron belül?
FG: Elég nehéz hatan lenni, de kreatív téren is arra törekszünk, hogy mindenki a magáénak tudjon érezni például egy adott dalt, vagy megtaláljon benne valamit, amihez kötődni tud, még akkor is, ha éppen nem is írt bele olyan sokat. Ugyanez a helyzet az ilyen megjelenésekkel kapcsolatban is. Ez ott kezdődik, hogy 16–17 éves korunk óta ismerjük egymást, és azóta is nagyon sok időt töltünk együtt – mivel ez mégis mindannyiunk életének a fő projektje –, így elég erősen formáltuk egymás világlátását is. Nagyon kevés olyan közéleti ügy van, ami a zenekaron belül széthúzást okozna. Arról viszont sokat szoktunk beszélgetni, hogy hogyan ne kerüljön megmondó szerepbe a zenekar. Nagyon kell vigyázni, még akkor is, ha csak a figyelmet szeretnénk felhívni bizonyos dolgokra, hogy ne ez legyen az elsődleges aspektusa a zenekarnak, ne szoruljon háttérbe a zene.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
