Kultúra

„Van nevem, de nehezen kimondható. Ezért a magyar nevem Ildi.” „Amikor eljöttem, a feleségem terhes volt. Hat éve vagyok itt. Még soha nem találkoztam a gyerekemmel, csak okostelefonon keresztül.” „Lehet, hogy soha nem megyek haza.

Ahogy egy kritikusa is megjegyezte, „van, akinek ez idegesítő”. Igen, lehet zavaró az író „kalandozó” beszédmódja, ahogy belekezd egy mondatba, majd abban egy újabbat generál, csak mert más téma jutott eszébe; vagy ahogy letér a megkezdett csapásról, hogy aztán oldalakkal később térjen vissza hozzá.

Kisfiával a hátán vágott át a Himaláján, hogy aztán a kilencvenes években Ausztráliában indítsa el énekesi karrierjét. Azóta bejárta a világot, jelenleg az Egyesült Államokban él, most mégis a Balatontól érkezett a Szigetre, ahol koncertje előtt beszélgettünk a tibeti névadás jelentőségéről, egy gyerekként írt mantráról és a gyógyító hangokról.

A Crack Cloud története nem mondható szokványosnak.

Nehéz visszaidézni, mikortól vált nagyjából lehetetlen vállalkozássá a székelyekről és úgy általában a határon túliakról értelmesen beszélni Magyarországon.

„Gyertek, hív Bob, építkezzünk! Gyertek, hív Bob, kezdjük hát!”

Furcsa DJ, szerencsétlen figura.

Nincs új a nap alatt...

Hét nő, egyenruhában. Sötétszürke nadrág, fényes, tojáshéjszínű szatén­blúz.

Annak szurkol a néző, akit követ a kamera – szól a filmes közhely.

Évek óta nem volt arra példa, hogy magyar előadóra rásötétedett a Nagyszínpadon.

A Sziget vitathatatlanul egyik legizgalmasabb koncertjén kaptunk bőségesen pszichedéliát is.

A Szigeten örülni kell az apróságoknak.