Meghalt Andy Rourke, a The Smiths basszusgitárosa
A brit zenész régóta hasnyálmirigyrákkal küzdött.
A brit zenész régóta hasnyálmirigyrákkal küzdött.
Antwerpen talán nem tűnik a legfotogénebb belga városnak, ám kultúrákat és globális hálózatokat összekapcsoló szerepe rejteget izgalmakat.
A Metallica életműből általában az első három albumot (Kill ’Em All, 1983; Ride the Lightning, 1984; Master of Puppets, 1986) szokás kikezdhetetlen remekművekként emlegetni.
A Vintage Galéria a hetvenes évek konceptuális/koncept munkákra fókuszáló sorozatát most két olyan alkotó nagyjából egyazon időben (1973–1974) készített munkáinak válogatásával folytatja, akik viszonylag távolról érkeztek el a képzőművészethez.
Társadalmi vállalás, közösségi alkotás, nagyszerű színészek, elhivatott civilek, profi stáb – minden adott volt egy remek előadáshoz.
Néhány évvel ezelőtt egy készülő filozófiai lexikon szerkesztői Schöpflin Aladárról kértek szócikket. Meglepett a fölkérés, vissza is kérdeztem: a kritikus Schöpflinről? Ady Endre és Mikszáth Kálmán monográfusáról? A színművészeti lexikon szerkesztőjéről? Igenlő válaszuk nyomán kutatni kezdtem az eligazító szakirodalom után.
Az ökoirodalom leglényegesebb felfedezése talán az, hogy a világ nem csak az emberi tettek miatt érdekes. A fák, a folyók, az évszakok vagy a méhek éppúgy történeteket mesélnek, és ha mi csak a saját szemszögünket látjuk, az élet ezer arcából szem elől tévesztünk kilencszázkilencvenkilencet.
Aki ott volt a Mission legutóbbi, 2012-es magyarországi koncertjén, és a lámpák felkapcsolása után hazament, az lemaradt a zenekar monumentális csúcsdaláról, a Tower of Strength-ről.
A szövegekben megszólaló homogén, egyszólamú hang vég nélküli narcisztikus panaszkodása alatt eleinte reménykedünk valamiféle ironikus fordulatban, ami új megvilágításba helyezheti a korábbiakat, de az csak nem jön.