Kultúra

A járványprotokoll többszáz millió dollárral drágította a produkciókat.

A szerző göngyölítette fel versének sorsát, a könyv online verziójában már javították a szöveget.

Csütörtökön szállították kórházba. Állapota súlyos, de stabil. 

A vers szerzője nem tudott az átírásról, így nem is járulhatott ahhoz hozzá. 

Nagyon nehéz elhinni, hogy létezik még új a nap alatt, így egy sorozat, amely az 1970-es évek Amerikájának vallásos erkölcseibe és makulátlan családképébe holmi unalomból elkövetett hűtlenséget helyez, pláne nem olyasmi, amire felkapnánk a fejünket.

Bergman az 1970-es években már túl volt sikerei csúcsán. Korábbi remekművei, különösen a Trilógia és a Persona sokakat meggyőztek arról, hogy a svéd filmrendező szinte minden kortársánál intenzívebben vizsgálta az emberi lélek mély rétegeit.

Négy meztelen férfi színész úgy tesz, mintha majom lenne. Nincs semmilyen történet, de a valósághoz (vagy más történetekhez) köthető fikciós keret se nagyon. Nem hajótöröttek vagy mauglikölykök, nem csöppentünk egy Jane Goodall-filmbe, hiszen a harc sosem a nőstényekért vagy a táplálékért folyik. Ez egy színházi kísérlet.

A tehetetlenség törvénye kimondja, hogy a testek alapvető tulajdonságukból adódóan megpróbálnak ellenállni minden, a mozgásállapotukban bekövetkezett változásnak. Csehov hősei ugyanígy tartanak ellen minden újnak, bénultan nézve a világuk szétesését. Csehov klasszikusához eddig talán még egyetlen rendezés sem társított zenei ritmust. Most a tizenkét szereplő a tizenkét szólam: a színpadi tehetetlenség maga.

Született német és egy bevándorló gyermeke, színes bőrű és szász, rendőr és bűnöző: Samuel Meffire ellentmondásokkal teli életét mutatja be a Disney+ új sorozata. A Sam – Egy szász két rendezőjével egy online kerek­asztal keretei közt beszélgettünk a valódi Samről, a német történelemről és arról, hogy a műben ábrázolt rasszizmus mennyire van jelen napjainkban.

Közel két évtizedes szünet után új albummal jelentkezett a Kispál és a Borz. A zenekar tizenegyedik, Beszorult mondat című lemeze kapcsán beszélgettünk Kispál Andrással és Lovasi Andrással új dalokról, vendégzenészekről, sanzonbizottságokról és a jövőről.

Komolyzenei programajánló 

Verdi nálunk ritkán játszott, negyedik operája közvetlenül a Nabuccót követte, és 1843-ban, a zeneszerző harmincéves korában mutatták be a milánói Scalában. Csakhogy míg a Nabuccót négy évvel az ősbemutató után már Pesten is játszották, A lombardok csak 1974-ben bukkant fel magyar színpadon, az Erkel Színházban, Lamberto Gardelli vezényletével, Mikó András rendezésében.

Biztos mindenki találkozott már koncertlátogatóval, aki nem átallja bevallani, idegenkedik a kortárs zenétől. Hiába telt el több mint száz év az avantgárd első hulláma óta, ezek a művek nem váltak a törzsrepertoár részévé, és a közönség még mindig a régi kedvenceire kíváncsi. De miért érezzük idegennek a múlt évszázad számos irányzatát?