Kultúra

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A cím rejtett paradoxona előre jelzi a mű tétjeit: a „hazám” és az „otthonom” nem egymást fedő kifejezések, mégis egymásra simulnak.

Hamarosan eltelik a 21. század negyedrésze. Sejtettünk-e bármit abból 2000-ben, ami azóta következett?

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

A szöglet fél gól, egy jó zenei intro már fél siker.

Minnesotában járunk, jobbára a Lake Hilda jegén, a tó valszeg kitalált, pont ott tán nincs Hilda-tó, de úgyis Finnországban forgatták a filmet, az ezerből egy meg nyilván elmegy Hildának.

Alexandru Popa darabja a házastársi hűség témáját boncolgatja egzisztencialista szemszögből, rengeteg csavarral.

Hősnőnk, Shula épp hazafelé autózik a sötét éjszakában, miközben saját, fura öltözékében gyönyörködik – pár perccel később viszont már extravagáns ruhája lesz a legkevésbé kirívó elem.

A Wilco frontemberének teherbírása a hatvanhoz közelítve sem csökken.

Sokszereplős a mű, össze sem tudtam számolni, hányan jelennek meg a színpadon.