Kultúra

A francia mozi középgenerációjának egykor nemzetközileg is jegyzett színművésze (A félelem városa, Mina Tannenbaum, de a Henri és June-ban például Brassa•t adta), a szomorú tekintetű Artus de Penguern második rendezése talányosan kínos darab.

Várjon Dénes Precipitando - címmel kiadott új lemezén Alban Berg Szonátája (1908) után Janácek Ködben (1912) című, négy rövid karakterdarabot tartalmazó ciklusa következik, és a végén szólal meg a legrégebbi (1852-53) mű, a romantika egyik legjelentősebb monumentuma: Liszt: h-moll szonáta. Ez illik Várjon minden hivalkodástól mentes személyiségéhez: számos koncerten csodáltam már meg visszahúzódó és odaadó kamarazenei fellépéseit.

Jelentős, de nem nagy tenorista; rokonszenves, ám nem átütő személyiség - a mexikói Ramón Vargast három évtizedes pályafutása során általában ezen a figyelemre méltó, mindazonáltal a kivételesség szférájától elmaradó szinten észlelték a világ operakedvelő tömegei.

Amikor Sztupa és Troché felmentek a lépcsőn, a korai útszakaszon két dologra kellett különös figyelmet fordítaniuk - bár ahogy haladtak fölfelé, úgy sokasodtak a különböző szempontok, amikre tekintettel kellett lenniük.

"A következő módosításokat javasolták (úgynevezett barátságból): 1. A főszereplőt nemesemberre cserélni, teljesen eltávolítani még a gondolatát is egy uralkodónak. 2. Feleséget nővérre változtatni. 3. Boszorkányos jelenetet megváltoztatni, visszahelyezni egy olyan korba, amikor még hittek ilyesmiben. 4. Semmi bál. 5. A gyilkosság színen kívül legyen. Stb. stb."

A legendás dzsessz-punk banda alapító, dobos tagjával év végén, az A38-on beszélgettünk a rájuk aggatott címkékről és a testvérviszályról, de szóba kerültek a kanadai sörgyártás égető kérdései is.

Alighanem Cannes-ban is helyesen ejtik a nevét – még jó, hiszen a Delta éppúgy a világ legmenőbb filmfesztiválján debütált, mint a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv. Mundruczó Kornél filmművészeti besorolása közismert, de nekünk King Kong és az orosz irodalom ridegsége iránti vonzalmairól is vallott a neves színház- és filmrendező.

Miközben a lemondott igazgató a Műcsarnok sikereit taglalta a sajtónak, az előtér kiabálástól volt hangos. A Szabad Művészek csoport újabb demonstrációja – lásd videónkon – tiszta beszéd volt, adekvát tiltakozás, bátor és okos érveléssel. Pont ez hiányzott az ezt követő konferenciáról.