Kultúra

Sokan és sokszor leírták már a Neurosisról, hogy ha a kilencvenes években kiadott, minden kétely nélkül stílusteremtőnek nevezhető lemezeikkel hasonlítjuk össze az elmúlt tizenöt évben – a The Sun That Never Sets óta – kiadott anyagaikat, akkor túl sok invenciót nem lehet észrevételezni.

„Ez a dráma: a nép s az egész magyarság élete. A nagy feladat tehát ez volt: színpadra állítani a dráma jeleneteit, oly módon, hogy önmaguk, saját szavaikkal elmondják az elmondatlan s a maga teljességében talán örökre elmondhatatlan nagy egészet: a Magyar Drámát. A terv, a gondolat, a vállalkozás a maga páratlan merészségében valóban egyedül áll – s a maga teljes merészségében sikerült.”

Lorrie Moore egyik első, és talán a mai napig legismertebb novellája arról szól, hogyan legyen az ember íróvá: előbb próbálkozzon mással, valljon kudarcot, váljék pályaelhagyóvá, különccé, csodabogárrá, s mindeközben reménytelenül boldogtalanná. A novellásköteteivel sikeressé vált írónő 2014-es, Bark című kötete (a magyar fordítás a zárónovella címét viseli) egy hosszú, regényekkel, gyerekirodalommal, esszékkel és kritikákkal eltöltött, tizenhat éves kitérő utáni visszatérés Moore eredeti műfajához. Egyben a kezdetekkor meghirdetett írói vállalkozás betetőzése.

Tádzsikisztán egyetlen hírességet sem adott a világnak az utóbbi ötven évben.

A Verzión futó dokumentumfilm a kelet-ukrajnai háborúban mutatja fel a képtelenül nagy távolságot valóság és propaganda között.

Egy színészlegendát játszik Edelényi János új filmjében, a Jutalomjátékban. Kedvenc skót színészünk, számos filmes gonosz hű megformálója, Skype-on jelentkezett be New Yorkból.

Leningrádi dokumentumokból dolgozik Az esemény.

E heti számunkban a 85 éves fotográfussal abból az alkalomból készítettünk interjút, hogy archívumát a Nemzeti Múzeumnak adományozta, ahol most a hetvenes–nyolcvanas években készült művészportréit állították ki. Íme egy részlet.

A Verzión látható alkotás véghezviszi a lehetetlent: izgalmasan mutatja be a világ legunalmasabb témáját, az uniós döntéshozatalt.

Ladik Katalin mesél a múltról és a jelenről.

Méghozzá a Luther-emlékév nyitányán.

Súlyos kérdéseket vet fel a Verzió emberjogi fesztivál magyar panorámája.

Nem kétséges, az Andrew Lloyd Webbert megelőző világkorszak klasszikus musicaljei közül a My Fair Lady lett a leginkább a miénk, méghozzá olyannyira, hogy a londoni virágáruslány történetének zenés színpadi megmagyarosodása jószerint teljesnek ítélhető.