A 41 éves osztrák pilóta párját ritkító extrémsport-karriert futott be. Sárkányrepülőként kezdte, első komolyabb eredményét azonban már hegymászóként érte el az alaszkai Mount London meghódításával. A kilencvenes évek közepén ismét "repülni kezdett": a siklóernyőzés non plus ultrájaként számon tartott Paragliding World Cup egyik legjobb versenyzője lett, ám néhány év múlva már a bázisugrás egyik legjobbjaként emlegették: az Eiger és a Matterhorn északi falán lévő csúcsokról ő ugrott le elsőként. Most meg a Red Bull Air Race... Tavaly csak a futottak még kategóriában jegyezték, augusztus 20-án Budapesten leiskolázta a mezőnyt.
*
Magyar Narancs: Tavaly az utolsók közt végeztél, idén sikert sikerre halmozol. Budapest előtt Abu-Dzabiban és Rotterdamban második, a detroiti és londoni futamban harmadik lettél. Mi változott egy év alatt?
Hannes Arch: Valójában a 2008-as szezon az első évem a Red Bull Air Race-ben. Tavaly csak kóstolgattam a versenyt, figyeltem, hogy a többiek hogyan csinálják. Idén már sikerült egy profi csapatot szerveznem, ők minden műszaki és szervezési problémát megoldanak, nekem - ellentétben a tavalyi szezonnal - már csak a repülésre kell koncentrálnom. Az új repülőmet (Modified Zivko Edge 540 R) kimondottan az Air Race-re fejlesztették. Végre annyit edzhetek, amennyit csak tudok.
MN: Mielőtt felbukkantál az Air Race-en, egy csomó sportággal próbálkoztál. Ez lenne a siker titka?
HA: Azt hiszem, hogy a gyors fejlődést annak köszönhetem, hogy nagyon sok éles helyzetben kipróbáltam magam. Tisztában vagyok a képességeimmel, megismertem a saját reakcióimat, és megpróbálok teljesen azonosulni a rendelkezésemre álló eszközökkel, legyen az ernyő, kötél vagy motoros repülőgép. És persze meghatározó az is, hogy Stájerországban születtem, nagyon közel a természethez. A hegymászás arrafelé kézenfekvő, teljesen természetes kikapcsolódás. A legtöbbet talán a mászás alakított rajtam, a repülés viszont a lehető legintenzívebb élmény. Amikor 16 éves koromban egy sárkányrepülő-tanfolyamon először nekivágtam, arra döbbentem rá, hogy ez az élmény mintha nem lenne ismeretlen nekem. Éreztem, hogy megtaláltam valamit, ami mindig is megvolt. Lehet, hogy szentimentálisnak tűnik, de én ezt nevezném szabadságnak. Voltaképpen ezért érdemes élni.
MN: Sárkányrepüléssel kezdted, utána jött a siklóernyő, majd a bázisugrás, végül a motoros repülő. Mennyire volt tudatos ez az "építkezés"?
HA: Semennyire, csupán így alakult. Egyébként sem hiszek a magasztos tervekben. Az életemet a flow irányítja, az a fontos, hogy élvezzem, amit csinálok. Amikor ernyőztem, évekig egy mikrobuszban laktam, roppant szerény körülmények között. De repülni akartam, és csak így tudtam megvalósítani. Később a siklóernyők tesztelése jelentette a megélhetést, és ebből finanszírozhattam a motoros képzést. Tíz éve szereztem meg a "jogosítványomat".
MN: Hogy kerültél az Air Race-be?
HA: 1995-ben kezdtem. Két társammal siklóernyős műrepülőcsapatot alapítottunk, bemutatókat tartottunk. Kidolgoztuk az X-Alps nevű 800 kilométeres alpesi verseny ötletét, s először 2003-ban meg is rendeztük. (A siklóernyős pilóták az ausztriai Dachstein csúcsáról indulnak, a cél: Monaco. A távot a résztvevők ernyővel és gyalog teszik meg. A versenyzők mozgását az interneten lehet követni - K. A.) Ugyanebben az évben indult az Air Race, itt versenyigazgatóként dolgoztam, aztán csak-csak belekeveredtem. Elsőként épp Besenyei Péter ösztönzött, hogy próbáljam ki én is. Eleinte közösen röpködtük. Azt mondhatom, hogy az összes sportág közül, amit kipróbáltam, a műrepülés a legkeményebb - fizikailag és mentálisan egyaránt: a versenyzőnek tökéletesen tisztában kell lennie a saját korlátaival, tudnia kell, meddig mehet el. Sokan azt hiszik, hogy az Air Race egy bemutató. Szó sincs róla, ez egy kőkemény verseny, ahol mindenki a maximumot próbálja kihozni magából. 9-10 G terhelésnek vagyunk kitéve, úgyhogy nem a legideálisabbak a körülmények. Sokan hasonlítják az Air Race-t a Forma-1-hez. Találó, csak éppen itt az egész futam másfél percbe van belesűrítve.
MN: Versenyről versenyre jársz. Van olyan hely, amit otthonodnak tekintesz?
HA: Most költöztem újra Salzburgba, előtte Svájcban, Caracasban és Los Angelesben éltem. Az év nagy részében utazom. Nem vagyok helyhez kötve, az életemhez csak egy laptopra van szükség. Sokan irigyelnek, milyen jó, hogy máma itt, holnap ott. De közben folyamatosan dolgozom.
MN: És a család?
HA: Három éve házasodtam, idén tavasszal elváltam.
