Rita 37 éves, jelenleg Lisszabonban lakik, huzamosabb ideig élt Londonban és Németországban is. A gyermektelen élet megadta neki az utazás szabadságát és a sodródás lehetőségét, de nem emiatt döntött úgy, hogy nem vállal gyereket. „Sosem akartam gyereket, nem éreztem rá késztetést. Már egészen fiatal koromban is ezt mondtam, de akkor még sokan hajtogatták, hogy ha idősebb leszek, majd megváltozik a véleményem. Hát, nem így lett.”
A faluban, ahol Rita felnőtt, ma is „csodabogárként” emlegetik, akinek „vénasszony” létére még mindig nincsen gyereke. „Volt, hogy a kollégáim poénból kisbabák fotóit rakták ki háttérképnek a mobilomra, de hamar leszoktak róla. Nem igazán törődöm az ilyesmivel, nem érdekel a társadalom véleménye.” Rita egyedül a szülői nyomás miatt érezte rosszul magát, hiszen tudta, szülei mennyire vágynak egy unokára, de szerencsére ott volt az öccse, aki teljesítette a családi elvárásokat.
Szerinte külföldön sok szempontból elfogadóbbak az emberek, egy állásinterjún például sosem firtatnák a gyerekvállalás kérdését, miközben úgy látja, Magyarországon a csapból is ez folyik. „Szerintem nagyon nagy probléma, hogy a magyar nők úgy érzik, muszáj gyereket szülniük. Ebből lesz később egy csomó rossz házasság, kettétört család. Vagy lehet, hogy ez nem is nyomás, egyszerűen ebbe növünk bele, azt hisszük, boldogok leszünk, és csak akkor eszmélünk, mikor jön a krach.”
Magyarországon a kormány elsődleges célja a „szülési kedv” fokozása, amihez legújabban kétes hasznosságú családtámogatási akciótervvel igyekszik hozzájárulni. A családpolitika és azon belül is a gyerekvállalás kiemelt fontossága a szocializmus idejére nyúlik vissza, majd a rendszerváltást túlélve is velünk maradt, noha közben a világ sokat változott. A svédországi The Overpopulation Project kutatócsoport például nemrégiben kimondottan a fogyó népesség előnyeit és a gyerekvállalás ösztönzésének szükségtelenségét hangsúlyozta.
A friss szociológiai felmérésekből egyértelműen látszik, hogy Magyarországon az európai összehasonlításban kimagaslóan sokan gondolják úgy, hogy a teljes élethez szükség van gyerekekre. A népességtudománnyal foglalkozó Kapitány Balázs és Spéder Zsolt kutatása szerint ezzel a nők esetében a válaszadók 85 százaléka, a férfiakra vonatkozóan pedig 74 százalék ért egyet. Ez az arány például Norvégiában mindkét nem esetében 10 százalék alatt van, és általánosságban az összes skandináv országban is jóval alacsonyabb, mint minálunk, de az olyan, hasonlóan családcentrikus országokat is megelőzzük, mint Románia.
Szalma Ivett, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont gyermektelenséget is kutató munkatársa úgy véli, a szocializmusban megszoktuk, hogy standardizált, készre szabott életmodellt kapunk, melynek ütemtervében a gyerekvállalás is kötelező elemként szerepelt. „Elvégeztük az iskolát, elmentünk dolgozni, elköltöztünk a szülői házból, aztán jött a házasságkötés és a gyerekvállalás.
| ||
Ha valaki eltért ettől a normától, az mindenképpen devianciának számított, de azt gondolom, ez nem csak a gyerekvállalásra vonatkozott. A rendszerváltás után megjelent a munkanélküliség, ami változást hozott a korábbi életpályamodellben, de mivel tömeges jelenség volt, ez nem minősült deviánsnak. Ha viszont minden adott – van jól működő párkapcsolat, munkahely, megfelelő lakhatás –, és valaki mégsem vállal gyereket, azt a társadalom a mai napig deviánsnak tartja.”
Húsevésre a vegetáriánust
Takács Judittal közösen végzett kutatásában Szalma Ivett 60 nőt és 30 férfit kérdezett arról, miért nem született gyerekük. Eszerint a legkisebb csoportot a tudatos gyermektelenek alkotják, az ő arányuk Magyarországon csupán 2–3 százalék. Velük egy angol nyelvű tanulmányban (Is There Voluntary Childlessness At All in Hungary?) foglalkoztak a kutatók.
A szakértők szerint a gyermektelenség mögött álló okokat éppen azért nehéz szétszálazni, mert rengeteg egymásra is ható tényező összjátékából adódnak össze, így azt sem lehet egyértelműen megállapítani, mi számít vegytisztán tudatos gyermektelenségnek. A kutatásban szereplő Emma például egyetemen tanít, ő Ritához hasonlóan sosem szeretett volna gyereket: „Borzasztóan nehéz dolog gyereket nevelni – teljesen felborítja az életedet” – idézi őt a tanulmány.
| ||
De már nála is megjelennek más okok: tart tőle, hogy a magyar iskolarendszer nem lenne megfelelő a gyerekének, szülei félresiklott házassága miatt nem bízik a férfiakban, és az anyagiak miatt is aggódik, hiszen ő is csak épphogy kijön a pénzéből. Egy másik interjúalany, Anna sikeres emberi jogi ügyvédként lehetne a sztereotípiákban élő, gyermektelen karrierista nő mintapéldánya, de ő inkább lelki problémáit látja a döntése hátterében – saját édesanyja évek óta azt mondogatja neki, hogy pocsék anyuka lenne, rossz viszonyuk pedig Anna egész anyaságról alkotott képét eltorzította.
Szalma Ivett szerint a hasonló lelki okok nagyon jellemzőek a magyar mintára, ami újdonságnak számít az angolszász kutatások eredményeihez képest. „A magyar nőknél gyakori, hogy depressziójuk vagy más pszichés traumák – például korábbi bántalmazó kapcsolat, gyerekkori sérülések – állnak a gyermektelenségük mögött. Gyakran az ilyen terhek feldolgozására mennek el azok az évek, amikor gyereket vállalhatnának.”
De a kutatásban szerepelnek olyanok is, akik egész egyszerűen nem szeretik a gyerekeket. Az 52 éves, magasan iskolázott Jónás – aki egyébként 40 éves kora után vasectomiát is vállalt – úgy fogalmaz, hogy őt a gyerekvállalásról győzködni olyan lenne, mint húsevésre kényszeríteni egy vegetáriánust.
| ||
A szintén 50-es Lukács úgy gondolja, nem alkalmas egy gyerek felnevelésére. Szalma Ivett azért hozzáteszi, a tudatos gyermektelenség egyértelműen a felsőbb rétegek „kiváltsága”, hiszen számukra adottak olyan alternatív életutak, amelyekben más módon is kiteljesedhetnek, mint a gyerekvállalással.
„Sok antropológus megállapította már, hogy a gettókban élő nők sokszor azért szülnek gyereket, mert ez biztosít számukra felnőtt státust, így tudják elfogadtatni önmagukat” – magyarázza a helyzet másik oldalát. Ezt támasztja alá, hogy az észak-magyarországi régió szegényebb településein már jó ideje megvan a propaganda által elvárt születési ráta, még ha nem is a kormány szemében „kívánatos” gyerekekből.
A külföldi vizsgálatokból olyan tényezők is kirajzolódnak, amelyek a hazai mintából hiányoznak. „Az angolszász kutatásokban látható egy olyan csoport, amelynek tagjai azért nem vállalnak gyereket, mert nagyon jól érzik magukat a párkapcsolatukban. Nem hiányzik nekik a gyerek, mert ketten is kitöltik az idejüket, nem akarják »elrontani« az idillt.
A hazai kutatás során ilyenekkel nem találkoztunk” – mondja a szakember. A túlnépesedés miatt ökológiai szempontból aggódó „környezettudatos gyermektelenség” szintén nem jellemző még nálunk (szemben sok nyugati országgal), de egyre többen vállalják nyíltan, hogy egyszerűen nem kell nekik gyerek a boldog élethez.
Gyermekmentes övezet
A 2015-ben alakult Gyerekmentes Övezet nevű Facebook-oldalnak már 12 ezer követője van. Tavaly szeptemberben arra jutottak, szívesen szerveznének olyan kis csoportokat, ahol az egy térségben élő gyerekmentesek tarthatják egymással a kapcsolatot, ezért az összes megyében létrehoztak ilyen online közösségeket.
„Kezdetben vicces videókat, képeket, mémeket osztottunk meg. Később, ahogyan nőtt az oldal látogatottsága, arra is igény mutatkozott, hogy olyan komolyabb témákkal is foglalkozzunk, mint a magyarországi gyerekmentesek helyzete, elfogadása, beleértve a releváns politikai kérdéseket is” – meséli az oldal adminja. Az oldal már a kezdetektől szélsőséges visszajelzéseket kapott: érkeztek válogatott fenyegetések a fizikai bántalmazástól a feljelentésig, s volt, hogy gyerekgyilkosoknak bélyegezték őket.
De pozitív visszajelzéseket is kapnak, sőt, még családos nők és férfiak is olvassák őket. „Sokan bevallottan jobban szeretik a gyerekmentes közösséget, mint a szülőknek szóló csoportokat, mert időnként nagyobb megértésre és együttérzésre találhatnak nálunk. De a legfontosabb persze, hogy közösséget biztosítsunk a gyerekmenteseknek, akik legtöbbször magányosnak és kirekesztettnek érzik magukat a társadalomban.”
David Benatar antinatalista filozófus egyenesen amellett érvel, hogy gyereket vállalni amorális tett. Szerinte az élet szükségszerűen szenvedéssel jár, és bár nem próbál öngyilkosságra buzdítani, azt állítja, hogy nem megszületni mindenképpen jobb, mint világra jönni. Megfogalmazása szerint az élet olyan, mint egy pocsék színházi előadás, ami nem annyira rossz, hogy felálljunk a szünetben, de pont annyira gyenge, hogy nem jöttünk volna el, ha előre tudjuk, mire számíthatunk.
A 48 éves Sándor gyermektelenségének is erős elvi alapja van, de azt mondja, az évek során sokkal komplexebb lett a gondolkodása a gyerekvállalásról. „Ha tíz évvel ezelőtt kérdeztél volna, nagyon határozottan kiállok a tudatosság mellett. Ebben benne van egyrészt, hogy amikor elképzelem a közeljövőt, mindig disztópiákat látok, egy olyan új-barbár világot, amiben ember embernek farkasa.
Emellett pedig ott van a környezet kérdése is: tudom, hogy a gyerekvállalás társadalmi elvárás, de van egy »ökológiai elvárás« is. És szerintem most a természetnek nem az az elvárása az ember felé, hogy szaporodjon.” De Sándor azt is elismeri, hogy egyik kapcsolatában sem érzett olyan erős köteléket, amire családot építhetett volna, és hozzáteszi, most már sokszor ő is másképp néz a villamoson szemben ülő kisgyerekekre.
„Érzem, ahogy a korral erősödik az igény a gyerekvállalásra. Ez valami zsigeri reakció, talán hormonális oka van, nem tudom. Szóval még az is lehet, hogy csak a tudatosság mögé bújok, mert már lecsúsztam erről.”
Magyarországon – akárcsak az egész posztszocialista térségben – nagyon kevesen vannak a gyermektelenek. A 2001-es népszámlálási adatokhoz képest érzékelhető ugyan némi növekedés az elmúlt években (a 41 feletti nőknél 7,8 százalékról 11,2 százalékra, a 41–45 közötti férfiaknál 17-ről 22-re emelkedett az arányuk 2011-re), de ebben kis szerepet játszanak a tudatos gyermektelenek.
| ||
A tudatos gyermektelenség a gyakorlatban korántsem kőbe vésett elhatározás: Szalma Ivették kutatásában is volt, aki azt mondta, ha megtalálná álmai partnerét, lehet, hogy vállalna gyereket. Bár a gyermektelenek nagy része azt mondja, a hétköznapokban nem igazán kerülnek konfliktusba a döntésük miatt, a kormány retorikája, amely egyéni felelősséggé próbál tenni egy társadalmi szintű problémát, rájuk süti a bélyeget.
„Az egész népesedési kérdés átpolitizált, de a tudatos gyermekteleneket nem érdemes piszkálni – nem ők befolyásolják a népességszámot. Ha megnézzük, rengeteg más ország van, ahol sokkal magasabb a gyermektelenek aránya, miközben a fertilitási ráta is magasabb” – magyarázza Szalma Ivett. „Ezek nem egymást kizáró dolgok, ez az összes északi országban, vagy például Hollandiában is így van. Inkább arra kellene koncentrálni, hogy azoknak segítsünk, akik szeretnének gyereket, illetve, hogy támogassuk a már megszületett gyerekeket, nem pedig azokat kellene kényszerítenünk, akiket kiráz ettől a hideg.”
